Magyar pszichológusok a Mars500-ban

Az MTA Pszichológiai Kutatóintézet munkatársai a Mars500 kísérletnek otthont adó IBMP pszichológusaival együttműködve vizsgálják az izoláció hatásait

„Az első emberek, akik majd a Marson fognak sétálni, bizonnyal emlékezni fognak ezekre a pionírokra.” Ezzel a mondattal zárul a Mars500 európai legénységét bemutató ESA beszámoló.

A Mars 500 tehát az emberiség számára történelmi jelentőségű vállalkozásként indul. Abban pedig, hogy a program elemzésében magyar pszichológusok is részt vehetnek, a 2008-as HungaroMars expedíció játszott történelmi szerepet.

Hogyan is indult a történet? Tudvalevő, hogy a hosszú távú űrutazások egyik legnagyobb pszichológiai kockázata, hogy az összezárt társak nehezen viselik a magánszféra korlátozott mivoltát, és ebből személyközi konfliktusok adódhatnak. Ezt különféle pszichológiai tesztekkel vizsgálják. A hosszú távú küldetések során azonban a pszichológiai tesztek alkalmazási lehetőségei korlátozottak, hiszen azok felvételét nem lehet a végtelenségig ismételni.

Balázs László, az Űrkutató Csoport vezetője vetette fel az ötletet, hogy a László János Narratív Pszichológiai Munkacsoportja által kidolgozott számítógépes tartalomelemzési módszer arra is alkalmas lehet, hogy segítségével folyamatosan, több szempont szerint monitorozzák egy majdani Mars-expedíció legénységének pszichológiai állapotát.

A módszer bemutatására kedvező alkalom kínálkozott, amikor hat elszánt magyar elhatározta, hogy ők lesznek a Mars Society sivatagi szimulációs bázisának első magyar legénysége. A HungaroMars legénység 2008 áprilisában felkerekedett tehát, és elutazott Amerikába, Utah államba, hogy két héten át kvázi Mars-telepesként éljen, esténként pedig naplókat írjon a pszichológusoknak. A naplók tartalomelemzése alapján utólag feltérképeztük, hogyan alakult a csoport érzelmi állapota, a fizikai megpróbáltatások iránti tűrőképessége és csapatszelleme a misszió során.

Magyarok a Marson. (Kép: MDRS / HungaroMars)

Az eredményekből illusztrációként egyet emelünk ki: kimutattuk az ún. Q3 érzelmi diszfória jelenlétét. Ez arra utal, hogy izolált kiscsoportok által teljesített küldetések során a misszió harmadik negyedében – annak időtartamától csaknem függetlenül – még a legérdekesebb környezetben is felbukkanhat a lelkesedés átmeneti megtorpanása. (A negyedik időszakaszban azonban ez visszatér.) A jelenség hátterében a szubjektív időélmény képlékenysége áll: ha a küldetés már régóta tart, a vége pedig még messzinek tűnik, akkor az idő lelassulni látszik. A misszió végén pedig az idő szubjektíven érzékelt árama felgyorsul, s a résztvevőknek az az érzése támadhat, hogy a kaland szinte még el sem kezdődött, és máris véget ért.

Eredményeinket tavaly nyáron Moszkvában mutattuk be a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) „Humans in Space” konferenciáján (az erről szóló cikk hamarosan megjelenik az Acta Astronautica című folyóiratban). Itt történt az áttörés: Vadim Gushin, aki a Mars 500-nak otthont adó IBMP (az Orosz Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Kutatóintézete) részéről az orosz pszichológiai megfigyeléseket irányítja, felfigyelt módszerünkre, és rendelkezésünkre bocsátotta az éppen akkor zajló Mars 105 szimulációs kísérlet legénységének heti rendszerességgel írt orosz nyelvű beszámolóit.

A 105 napos előkísérlet befejezése. (Kép: ESA)

Az orosz pszichológusok mintegy harminc éve foglalkoznak az űrhajós legénységek egymás közti, és a földi irányítással folytatott beszélgetéseinek elemzésével. Ezt a jól kidolgozott módszert távoli kommunikációelemzésnek nevezik. A szövegekkel egyidejűleg több tartalomelemzési szempontot is kaptunk. Ezek főként arra irányultak, hogy hogyan viseli a legénység a küldetés előre betervezett, ún. autonóm szakaszait, amikor a földi irányítással történő kommunikációt szándékosan késleltetik.

A tavalyi nyarat tehát a Mars 105 legénység szövegeinek tartalomelemzésével töltöttük. Ennek során az általunk alkalmazott tartalomelemző algoritmusok az orosz módszerrel azonos eredményeket produkáltak, sőt esetenként új eljárásokkal gazdagították azt. Közös konferencia-előadások és publikációk születtek, és mindezek eredményeként megindult az orosz és a magyar akadémiák közti együttműködés, melynek keretében Űrkutató Csoportunk az IBMP hivatalos kutatópartnere lett az idén nyáron induló Mars 500 Projektben.

Örömmel és izgalommal várjuk az újabb feladatokat. Az érdekesnek ígérkező fejleményekről folyamatosan beszámolunk majd az Űrvilág hasábjain.

Ehmann Bea

Kapcsolódó cikkek:
A Mars500 program izolációs komplexuma
520 napos Mars-szimuláció
A Mars-expedíció európai tagjai
Magyar legénység a Mars-bázison

Kapcsolódó linkek:
MTA Pszichológiai Kutatóintézet, Űrkutató Csoport
Valóságshow indul a Marsig és vissza (Origo)