A Copernicus program optikai távérzékelő műholdjainak utánpótlása 2024 elején kerülhet pályára.
A Sentinel-2C elektromágneses kompatibilitási tesztjének előkészítése az IABG cégnél, a németországi Ottobrunnban. (Kép: IABG)
Az azonos felszereltségű Sentinel-2 műholdak fedélzetén egy innovatív, akár 10 m-es felszíni felbontásra képes, 13 látható és infravörös színben érzékeny kamera (Multi-Spectral Instrument, MSI) működik. A felvételek 290 km széles sávokban készülnek. Az azonos alakú, 780 km körüli magasságban húzódó pólusközeli napszinkron pályán, mindig a Föld átellenes oldalai fölött keringő műholdpáros tagjai viszonylag rövid visszatérési időt garantálnak egy-egy terület leképezéséhez. A Copernicus program nyílt adatpolitikájának köszönhetően pedig a Sentinel-2 mérései is szabadon hozzáférhetőek. Számtalan alkalmazásra használják ezeket, a mezőgazdaságtól kezdve a szárazföldi és vízi környezet megfigyelésén át a katasztrófahelyzetekben (például árvizek, erdőtüzek esetén) nyújtandó segítségig.
Sentinel-2 infografika. (Kép: ESA)
A 2024-ben felbocsátandó Sentinel-2C a 2015 óta pályán levő Sentinel-2A feladatát veszi majd át, hogy ezzel biztosítsák a folytonosságot az adatszolgáltatásban. A hosszú távú változások megfigyelése érdekében fontos, hogy egy ilyen program sokáig megbízhatóan működjön. jelentős részben a Sentinel-2 adatokra is épül a Copernicus program számos szolgáltatása. Már készül a Sentinel-2D is, amelyet értelemszerűen a Sentinel-2B felváltására szánnak. A műholdépítés fővállalkozója az Airbus Defence and Space (Friedrichshafen, Németország). Érdemes megemlíteni, hogy egy magyar űripari cég, a miskolci Admatis Kft. számos fontos alkatrészt készített nem csak az első, de a felbocsátás előtt álló második Sentinel-2 műholdpároshoz is.
Tesztre készen a Sentinel-2C a tisztaszobában. (Kép: IABG)
A várhatóan karácsonyig tartó nyúzópróbák során mechanikai és vibrációs teszteket végeznek, hogy kiderüljön, kibírja-e majd az űreszköz a felbocsátással járó „megrázkódtatásokat”. Kipróbálják, hogy a napelemtábla rendben kinyílik-e. Ellenőrzik, hogy a megépített műhold tűri-e a majdan a világűrben fellépő extrém hőmérsékleti ingadozásokat. Megnézik továbbá azt is, hogy a fedélzeti műszerek és berendezések rendben működnek-e együtt, nem zavarják-e egymást. Ha mindez sikerrel lezajlik, a Sentinel-2C – ahogy érkezett, közúton – visszautazik a viszonylag Friedrichshafenbe, ahol elvégzik rajta az utolsó előtti simításokat, majd gondosan elraktározzák. Az utolsó simítások pedig majd a távoli Dél-Amerikában, Francia Guyanában lesznek esedékesek, ahonnan 2024-ben az űrbe indul – talán egy Vega-C rakétával.
Így működik a Sentinel-2. (Animáció: ESA / ATG medialab)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az Európai Unió (EU) és az Európai Űrügynökség (ESA) programja keretében az első Sentinel-2 műhold már 2015 óta üzemel, a másodikat (Sentinel-2B) pedig 2017-ben állították pályára. Lassan ideje, hogy gondoskodjanak a rendszer hosszú távú üzemeltetéséhez elengedhetetlen utánpótlás biztosításáról. A Sentinel-2 sorozatban a harmadik, C jelű űreszköz felbocsátásának előkészületei már javában folynak. Nemrég egy öt hónapon át tartó teszteléssorozat kezdődött.
Pályán a Sentinel-2A
Elindult a Sentinel-2B
Magyar fejlesztések a legújabb európai Sentinel műhold fedélzetén
Az Admatis újabb Sentinel műholdakhoz szállít alkatrészeket
Kezdődik a Sentinel-2C tesztelése (ESA)
Fél évig tartó ellenőrzés és kalibráció után elkezdte érdemi munkáját az amerikai–európai együttműködésben készített Sentinel–6 Michael Freilich műhold.
