Utolsó simítások a Galileo műholdak indítása előtt

Az európai Galileo rendszer üzembe állított műholdjainak száma az év vége felé újra növekszik.

Az idei év második felében tervezik elindítani az első két úgynevezett „Batch 3” Galileo műholdat Francia Guyanából, a kourou-i űrközpontból. Ezek a Galileo navigációs műholdrendszer első műhold-generációjának harmadik csoportját alkotják. Az elsőket követően ugyanebből a csoportból még további 10 indítása valósulhat meg a közeljövőben.

Galileo Batch 3 műholdak a gyártónál. (Kép: OHB)

A tervek szerint mind a tizenkét Batch 3 műhold a németországi OHB-től fog érkezni az Európai Űrügynökség (ESA) tesztközpontjába, a hollandiai ESTEC-be (European Space Research and Technology Centre), mielőtt megkezdenék a végső, indítás előtti útjukat a dél-amerikai starthelyre. Az első műholdak a COVID-19 járvány előtt már megérkeztek a tesztközpontba, a teszteléseket azonban a járvány alatt rövid ideig szüneteltetni kényszerültek, amíg a központ zárva tartott. De amint a megfelelő biztonsági intézkedések megtörténtek, a vizsgálatok is folytatódhattak. Az említett műholdak tesztelését áprilisban fejezték be, azóta a helyszínen őrzik őket. Mindeközben két újabb műhold érkezett ide és júniusban még további egy csatlakozik a már meglévőkhöz.

Az újonnan érkezett műholdakat először egy két hetes időtartamú, extrém körülmények között végzett vizsgálatnak vetik alá. Hőmérsékleti szélsőségeknek teszik ki, illetve vákuumban vizsgálják őket. Ezzel az űrbéli viszonyokat próbálják utánozni. A hő–vákuum teszt egy 4,5 méteres átmérőjű, rozsdamentes acél kamrában zajlik, amit Phenixnek hívnak. A kísérlet során a berendezés hősátornak nevezett belső dobozának oldalait felmelegítik, a Nap sugárzásának szimulálására, majd folyékony nitrogénnel lehűtik, a Nap nélküli hideg űrt imitálva ezáltal.

Egy másik teszt során az úgynevezett Maxwell-fülkében az elektromágneses összeférhetőséget vizsgálják, vagyis azt, hogy az összes fedélzeti rendszer bármiféle káros interferencia nélkül képes-e egyszerre működni.

Galileo műhold a Maxwell-fülkében, az ESTEC tesztközpontjában. (Kép: ESA / OHB / S. Bury)

Ezután megvizsgálják azt is, hogy a műholdak súlypontja és tömege összhangban van-e tervezési előírásokkal. Ez azért fontos, mert minél jobban ismerik ezeket az adatokat, annál hatékonyabban lehetséges beállítani az egyes műholdak orientációját a pályán és ez a hajtóanyaggal való takarékosságban fontos szerepet játszhat.

Minden egyes műhold ezeken kívül átesik egy akusztikai teszten is, amelyre Európa legnagyobb hangrendszerében (Large European Acoustic Facility, LEAF) kerül sor. Ennek a 11 méter széles, 9 méter mély és 16,4 méter magas kamrának az egyik falába négy kürt van beágyazva. Ezeken keresztül nitrogéngáz átáramoltatásával hangot generálnak, amelynek hangereje meghaladhatja a 140 decibelt. Ezt a hangerőt nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha kb. 25 méteres távolságból hallanánk, ahogy egy sugárhajtású repülőgép felszáll. Ekkora hangerő már erős fájdalommal és a dobhártya beszakadásával járna. A vizsgálat alatt a műholdon belüli gyorsulásmérők ellenőrzik a potenciálisan veszélyes belső vibrációt.

Miután minden műhold tesztkampánya lezárul, az egységeket a Francia Guyana-i űrkikötőbe szállítják, ahol felkészítik őket az indításra. A két elsőként tesztelt műhold várhatóan októberben kezdi meg útját Kourou-ba, ahonnan a tervek szerint az év végéig pályára állítják őket.

(Együttműködő partnerünk: Galileo blog, Lechner Tudásközpont, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium)

Kapcsolódó cikkek:
Galileók a tesztpadon
Nyolc új Galileo hold épül
Tesztelik az első „igazi” Galileo holdat
Halálos hangfal
Hideg nyár – a Sentinel-2B-nek

Kapcsolódó linkek:
Galileo műholdak tesztelése indítás előtt (ESA)