Galileo műhold a laborban

Az európai Galileo műholdcsaládnak jelenleg 26 aktív műholdja van pályán, lefedve velük a Földet navigációs jelekkel.

A meglévő 26 műhold mellett további 12 indítását tervezik a közeljövőben, ezek pillanatnyilag különböző formában, tesztelés alatt állnak szerte a kontinensen. Ugyanakkor van még egy műhold, ami ugyanúgy működik, mintha az űrben lenne, de valójában az ESA hollandiai műszaki központjának laboratóriumában, az ESTEC-ben található.

A műhold érkezése a hollandiai ESTEC-be. (Kép: ESA)

Ezt a műholdat laboratóriumi körülmények mellett többek között arra használják, hogy különböző rendellenességeket idézzenek elő, megvizsgálják az eszköz élettartamát, vagy például az új fejlesztéseket tesztelhessék rajta. Az elmúlt évben alávetették teljes rádiófrekvenciás tesztelésnek, ami megerősítette, hogy a navigációs rész az elvártnak megfelelően teljesít, mintha pályán lenne a műhold. Ez megadja a lehetőséget, hogy az évtized második felére tervezett második generációs Galileo technológiáit tesztelhessék, beleértve az új navigációs jelgeneráló egységet (Navigation Signal Generation Unit, NSGU), valamint az új atomórák csatlakozását is.

Ezt az egységet egyébként soha nem tervezték pályára bocsátani, próbaként készítették el az olaszországi Thales Alenia Space vállalatnál. Az Európai Bizottság, a Galileo tulajdonosa új alkalmazási lehetőséget keresett a műhold számára és azt javasolták, hogy a műholdat alakítsák át úgy, hogy a műholdcsaládon tervezett fejlesztéseket tesztelni lehessen rajta és így a Galileo program továbblépését, fejlődését segíthesse. A műholdat ezért elemekre választották szét, majd a navigációs rendszer kulcsmoduljait, ideértve például az atomórákat, a jelgeneráló egységet, a frekvenciagenerátort, valamint az átalakító egységet és az azokat összekapcsoló kábelkötegek labirintusát újra helyreállították. Ahhoz, hogy az egyes részek újra működőképesek lehessenek, együtt dolgoztak a különböző elemek gyártóival is, így értékes segítség érkezett az Egyesült Királyságtól kezdve a Galileo szoftverét fejlesztő holland cégen keresztül Dániáig.

Az egység a tesztpadon. (Kép: ESA / Cesar Miguel Espana)

Az egyetlen blokk, amit nem tartalmaz, az a műholdas antenna. Ehelyett a jelek keresztülfutnak egy úgynevezett csillapítási láncon, ahol úgy módosulnak, mintha földi vevők vennék azt. Ahhoz, hogy ez az eszköz még reprezentatívabb legyen, további jelgeneráló egységet adtak hozzá a kezdeti verzióhoz. Mindhárom Galileo navigációs jel (E1, E5, E6) generálható és a telemetria teljes reprezentatív tartománya reprodukálható. Ezen túlmenően az összes egység hőmérséklete külön szabályozható, ami azért fontos, mert az egyik fő feladat, hogy a műholdak fedélzetén előfordulható rendellenességeket ilyen körülmények között is előállíthassák, beleértve a környezetük reprodukálását is.

(Együttműködő partnerünk: Galileo blog, Lechner Tudásközpont, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium)

Kapcsolódó cikkek:
Újra elérhető a Galileo kezdeti szolgáltatása
Számít a pontosság: a Galileo előnyeiről
Tara, Samuel, Anna és Ellen
A rendszer lelke: hiperpontos órák
Tesztre kész az első Galileo-hold

Kapcsolódó linkek:
Az ESA plusz Galileo műholdja – a Földön (ESA)