Az Európai Űrügynökség (ESA) már most megkezdte egy olyan hordozórakéta-sorozat tervezésének előkészületeit, amely hordozók a tervek szerint 2020 után váltanák fel a jelenleg használtakat. A program fő célja az indítási költségek csökkentése mellett a megbízhatóság, a rugalmasság és az állandó elérhetőség biztosítása.
Az ESA tudja, hogy versenyképességének megőrzése érdekében folyamatos technológiai fejlesztésekre van szüksége. A mostani tevékenységek biztosítják Európa számára a tartós, megfizethető és független hozzáférést a világűrhöz. Bár az ESA hangsúlyozza, hogy a jelenleg használatban lévő Ariane-5 és a fejlesztés alatt álló Vega hordozórakéták legalább 2020-ig fognak szolgálatot teljesíteni, mégis úgy gondolják, hogy a folyamatos felkészültség a jövőre nézve létszükséglet. A program másik fő célja, hogy Európát ne érhessék váratlanul az esetleges nagyobb, nem európai technológiai áttörések.
A program jelenleg igencsak kezdeti stádiumában van. A fő kérdés az, hogy a jövőbeli hordozók újrahasznosíthatók legyenek, vagy sem. Mivel Európának jelenleg nem áll rendelkezésére újrahasznosítható hordozó készítéséhez szükséges technológia, ezért, mielőtt a kérdésben dönteni tudnának, elő kell készíteni az újrahasznosítható hordozó tervét, és lehetővé tenni annak technikai megvalósítását. Ennek részleteiről még nem tettek közzé információt.
A program első fázisának hagyományos hordozókat érintő szakasza viszont már javában tart. Ha hivatalosan nem is, de a Vega program és az Ariane-5 új típusainak fejlesztése a program első szakaszának tekinthető. Ennek a 2004-től 2007-ig tartó szakasznak a célja, hogy a hagyományos hordozók költségét csökkentse, tovább növelve a pontosságot és megbízhatóságot, valamint azt, hogy kidolgozzák a visszatérő hordozó koncepcióját.
Az ESA hordozóirakétái jelenleg az Ariane-5 és Ariane-5 G típusok. A közeljövőben a következő típusok fejlesztése fog befejeződni: Ariane-5 ECA, Ariane-5 GS, Ariane-5 ESV, Vega és Ariane-5 ECB. Az ECA esetében minden szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta és a folyékony hajtóanyagú főhajtómű üzemanyag-mennyiségét és teljesítményét növelték. Prototípusának az első tesztrepülése sikertelen volt 2002-ben a főhajtómű fúvókájának hibás hűtése miatt. Azóta a hibát kijavították, és a hajtómű átment a szigorított teszteken. A tervek szerint az első repülést 2004 októberében fogja végrehajtani, és 10 tonna hasznos terhet lesz képes geostacionárius pályára állítani (ez októberben három hold indítását jelenti majd). Az Ariane-5 GS az Ariane-5 G kisebb módosításokat tartalmazó fejlesztése, 2005 közepére tervezik az első fellövését, és 6,8 tonna hasznos terhet lesz képes pályára állítani. Az ESV hasonló az ECA-hoz, de a célja egészen más. Az ATV (Automatic Transfer Vehicle – Automatikus Szállítójármű) pályára állítása lesz a feladata. A 21 tonnás teherűrhajó feladata a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálása lesz. (Első példányát a tervek szerint 2005 áprilisában indítják Jules Verne néven.) Az Ariane-5 ECB programot időszakosan felfüggesztették. Az első kilövést eredetileg 2006-ra tervezték. A szállítható hasznos tömeg 12 tonna lenne GTO-ra (geostacionárius pálya). A Vega program célja egy könnyű hordozórakéta (1,5 t hasznos teher 700km magas poláris pályára) kifejlesztése. A Vega első indítására szintén 2006-ban kerülhet sor. A rakéta első fokozatának már folynak az előzetes tesztelései.
Az ESA egy másik program keretében Szojuz hordozórakétákat kíván indítani a francia-guayanai indítóhelyről, Kourouból. Oroszországgal már megkötötték az együttműködési szerződést, jelenleg a földi infrastruktúra kiépítése folyik. Az első indítást 2007-re tervezik. Az ESA a további hordozók munkálatai során is együtt szeretne működni az oroszokkal. Az eddigi együttműködés eredményeként a Szojuz által indítható hasznos teher tömegét 1,7 tonnáról 3 tonnára növelték. A továbbiakban a folyékony oxigén-metán/kerozin hajtóművek terén várható komoly kooperáció.
Az FLP program második lépcsője 2007-2010 között várható. A szakasz fő céljai: visszatérő hordozóeszköz földi tesztelése, tesztrepülések során történő összehasonlítása a hagyományos rakétákkal. A harmadik lépcsőben, 2010-2012 között születik meg a végső döntés a hordozóeszköz típusáról, és ekkor véglegesítik a vele szemben támasztott követelményeket.
A program legfőbb céljai tehát: megőrizni Európa független hozzáférését a világűrhöz, csökkenteni az indítási költségeket a biztonság megtartása mellet, és megvédeni Európát a konkurenciától. Ez minden európai, műholdak pályára állításában érdekelt országnak jelentős gazdasági előnyöket hozhat a jövőben.
Boskovits Gábor
A program az FLP (Future Launcher Program – Jövőbeni Hordozórakéta-program) nevet kapta. A program elindításának közvetlen előzménye az volt, hogy az Ariane-5 ECB verziójának fejlesztését időszakosan felfüggesztették. (2002 decemberében az Ariane-5 hordozórakéta ECA jelű, megnövelt tolóerejű, módosított példányának indítása kudarcot vallott. A hiba kivizsgálása miatt kellett elhalasztani és módosítani a Rosetta üstökös-szonda küldetését. Az újabb ECA indítására a tervek szerint idén októberben kerül sor.) A fejlesztések elindításának másik fő oka az, hogy Európa néhány téren elmaradt a többi űrkutató nemzethez képest, főleg az újra felhasználható hordozórakéták területén. Sok területen az ESA más országok gyártmányaira kell, hogy támaszkodjon. Sok, feltétlenül szükséges alkatrészt csak az amerikai vagy orosz exportőröktől lehet beszerezni, így az ESA kiszolgáltatottá vált, és ezeknek az elemeknek az ára nagyban befolyásolhatja a kilövési költségeket.
Hárommilliárd eurót nyert az EADS űripari óriás. A pénzt Ariane-5 rakéták építésére fordítják.
