A márciusi hatalmas japán földrengés nyomán kialakult szökőár még a Föld túlfelén, az Antarktiszon is megtette romboló hatását.
Az ESA Envisat földmegfigyelő műholdjának radarfelvételeit elemezve amerikai kutatók kimutatták, hogy a déli-sarkvidéki Sulzberger-jégselfről március közepén leszakadt és a Ross-tengerbe került kisebb-nagyobb jéghegyek a tohokui földrengést követő cunami következtében váltak le. Összesen mintegy 125 km2-nyi felületű jéghegyről van szó. A legnagyobb ilyen jéghegy 80 m vastag, 6,5 km × 9,5 km-es.
A térségről készült műholdradaros képek közül az itt bemutatott felső március 11-én, röviddel a szökőár hullámainak megérkezése előtt, az alsó pedig 16-án készült. (Kép: ESA)
A szökőár Csendes-óceánban tovaterjedő hullámai Japántól jó 13 ezer km távolságban, az Antarktisz partjainál már a becslések szerint csak 30 cm-es amplitúdójúak voltak. Mégis a nagy víztömeg egyszerre való hullámzása elég volt ahhoz, hogy leszakítsa a jéghegyeket az összefüggő tömbről. A feljegyzések szerint ez a jégmező legalább az elmúlt 46 évben stabil volt, mielőtt a cunami hullámai el nem érték. Az északi féltekén történt természeti katasztrófának 18 óránál kevesebb időre volt szüksége, hogy kifejtse az Envisat műholdképeinek sorozatán jól követhető hatását az Antarktisznál.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy földrengés és szökőár anatómiája (1. rész)
Egy földrengés és szökőár anatómiája (2. rész)
Egy földrengés és szökőár anatómiája (3. rész)
Jéghegyek ütközése
A jégsziget széttöredezése előben
A cunami hatására leszakadó antarktiszi jéghegyek (NASA EO)
Az ESA nagyméretű földmegfigyelő mesterséges holdja, az Envisat „közelebb költözött” a Földhöz. Az alacsonyabb pályán még három évig működhet.
