Újabb kőzetfúrás a Marson

A Curiosity rover, immár sokkal közelebb jutva végső úticéjához, egy év után ismét mintát vett egy érdekesnek ígérkező kődarabból.

A Curiosity számára jó pár hétbe is beletelik, mire a fúrásból származó finom kőporból álló mintát bejuttatja az önjáró laboratórium két fedélzeti elemző berendezésébe (CheMin és SAM), ahol azok megállapíthatják a pontos összetételét és szervesanyag-tartalmát. A NASA marsjárója egy hete (május 5-én) fúrta az 1,6 cm átmérőjű és 6,5 cm mély lyukat egy homokkődarabba. A kőzet anyaga eltér attól, amit az előző két, 2013-ban végzett fúráskor vizsgáltak a Curiosity segítségével. Előzőleg a robotkar végén levő berendezéssel egy sekélyebb próbafúrást is végeztek, aminek eredményeképp kiderült, hogy a felszín alól az eddigieknél sötétebb színű, kevésbé vörös anyag kerül itt elő. Eszerint várható, hogy az összetétele is eltérő lesz, mint a régebben vett mintáké.

A fúrás helye (Windjana) a Curiosity árbocán levő kamera felvételén. Az alsó, csupán 2 cm mély lyuk az április 29-én végzett próbafórás nyoma. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

Korábban a Gale-kráter alján egykor vizes környezetben keletkezett, üledékes eredetű iszapkő mintákat elemeztek. Kiderült, hogy olyan ásványi összetevőket tartalmaznak, amelyek a Földön édesvizű tavak alján rakódnak le. A víz a Mars történetének egy korai szakaszában több tízezer éven át fennmaradhatott, megteremtve akár a mikrobiális élet fennmaradásának lehetőségét is. Az ásványi „hozzávalók” a jelek szerint mindenesetre megvoltak ehhez. A Curiosity azóta elhagyta azt a kutatóhelyét (Yelloknife Bay), és a kráter közepén magasodó Aeolis-hegy oldala felé vette az irányt. A kutatók arra számítanak, hogy itt további, ha lehet, még meggyőzőbb bizonyítékokat találnak arra, hogy a vöros bolygó felszínén valaha rendelkezésre álltak a kezdetleges életformák számára szükséges környezeti feltételek.

A minden eddiginél jobban felszerelt amerikai marsjáró most a Kimberley nevű helyen tartózkodik, ahol négy különféle típusú kőzetet is találtak. (Nevét a Nyugat-Ausztráliában fekvő, szintén gazdag geológiai lelőhelyként ismert Kimberley-fennsíkról kapta.) A Kimberley a marsi Gale-kráterben a Yelloknife Bay-től számítva 4 km-es távolságban található. A most mintaként választott kőzetdarab segítségével nem a víz munkáját, hanem a marsi geológia egy másik fontos elemét, az eróziót okozó szél hatását is szeretnék közelebbről megvizsgálni. Remélik, hogy többet tudhatnak meg a homokkő kialakulásának folyamatáról.

Az önjáró marsi laboratórium SAM (Sample Analysis at Mars) műszere a Yelloknife Bay területén vett korábbi kőzetpormintában nem talált szerves eredetű anyagra utaló jeleket. A kutatók szerint ez talán nem is olyan meglepő, hiszen az erős kozmikus sugárzásnak elegendő ideje volt a felszínen és közvetlenül alatta levő szerves molekulák szétroncsolásra. A számítások szerint kb. 1 m-es mélységben azonban ez a hatás már nem érvényesül. A gond csak az, hogy a Curiosity fúrójával nem képesek néhány cm-nél mélyebbről mintákat venni. Az esetleges pozitív detektálás reményében olyan kőzeteket kezdtek el keresni, amelyeket a szél eróziója – legalábbis geológiai időskálán mérve – viszonylag rövid ideje koptatott le. Így esetleg szerves anyagok – ha egyáltalán előfordulnak ott – akár kisebb mélységből is előkerülhetnek belőle.

Egyelőre semmi előjel nem mutat arra, hogy a mostani fúrás során szerves molekulákat is tartalmazó por került volna elő. A részletes analízis azonban még várat magára. A Curiosity mindenesetre csak akkor indul tovább a hegyoldal irányába, ha a minták elemzését elvégezte.

Kapcsolódó cikkek:
Egy evőkanálnyi kőpor
Megvoltak az élet feltételei a Marson
A második fúrás
Tó volt a Marson a Gale-kráter helyén
Mit csinál majd a Curiosity? (1. rész)
Mit csinál majd a Curiosity? (2. rész)
Mit csinál majd a Curiosity? (3. rész)

Kapcsolódó linkek:
A Curiosity új kőzetfúrásáról (Spaceflight Now)