Cikkünk első részében az elmúlt ötven évből negyvenötnek szemelvényszerű összegzésére koncentráltunk (arra az időszakra, amelyről az öt évvel ezelőtti évfordulós cikksorozatunkban már megemlékeztünk). Most a jelen, a NASA működésének gyökeres átalakítása lesz témánk.
A NASA 2003-ban fordulóponthoz érkezett a Columbia-katasztrófa katalizáló hatására. A Columbia megsemmisülése alapos kivizsgálás után kiáltott. Nem csak az derült ki, hogy egy habdarab véletlenül eltalálta a szárnyat. A Gehrman-bizottság szerteágazó szervezeti, technológiai és stratégiai hibát fedett fel. A tragédia utáni pezsgés felszínre dobta a legnagyobb problémát: a NASA küldetése (a Föld körüli pályán végzett repülések és a Nemzetközi Űrállomás építése) nem vezet előre, az űrrepülőgépekkel végezhető programok helyben járásra kényszerítik a szervezetet. Sajnos azt is meg kellet állapítania a bizottságnak, hogy az űrsiklók üzemeltetése nem igazán biztonságos. A végső verdikt azonban még súlyosabb volt: az űrrepülőgép-rendszert minél hamarabb (a legutolsó konszenzus szerint 2010-ben) le kell állítani. A verdikt számos változást vetett fel. Ha az űrsikló nem működhet már a következő évtizedben se, az USA-nak szüksége lesz egy vadonatúj űrhajóra, hozzá vadonatúj hordozóeszközökre, sőt új célokra. Közvélemény-kutatások szondázták az amerikaiakat, hogy vajon nem kéne-e inkább az egész kudarcillatú NASA-t bezárni a Columbia balesete után? Ám a társadalom az űrkutatók mellé állt, szükségesnek ítélve az űrrepüléseket. A politikusok pedig az élére álltak e népszerűségnek és a bírálatok helyett inkább új távlatok keresésére utasították a hivatal vezetését.
Sokan a repülés 100. születésnapjára várták a megújulás programjának elnöki bejelentését, de George W. Bush inkább megvárt egy szívmelengető űrsikert – a majd egy évtized utáni első sikeres marsi űrszondás leszállást –, hogy bejelentse, a vezető űrhatalom más pályára állítja a NASA-t. A „New Vision for Space Exploration Program” című elképzelésrendszer új távlatokat nyitott: a NASA az űrsikló programot 2010-ig lezárja, majd az így felszabaduló pénzügyi forrásokból és némi pótlólagos pénzből új, többcélú űrhajót fejlesztve elhagyja a Föld körüli pályát, hogy először visszatérjen a Holdra, majd meghódítsa a Marsot és valamelyik aszteroidát. Az ISS a fájóan drága kialakítása ellenére kegyvesztett céllá degradálódott, csak egy nem igazán teljes körű kiépítés befejeztéig vesz részt benne a NASA, és még a mégoly sikeres Hubble-t is sorsára hagyták (volna). Bush elnök határidőket is szabott: 2020-ig visszatérünk a Holdra, majd a 2030-as években leszállunk a Marson is. Ehhez 2014-ben repülőképesnek kell lennie egy új űrhajótípusnak. A NASA ezért életre keltette a Constellation programot, amely az Orion névre keresztelt űrhajó – a korábbi Apollo űrhajónak a mai igényekhez igazított és a ma technológiáit alkalmazó leszármazottja – és az Ares rakétacsalád kifejlesztésére irányul.
A NASA jövője a Constellation program megkezdésével sínre került, de a mindennapokat még 2010-ig jelentő STS repüléseket még vissza kellett állítani a sínre, főként azért, mert az ISS befejezéséhez még számos repülésre volt szükség. De az emberes repülések csak lassan éledtek újjá, hisz a baleset után 30 hónap telt el, amikor először engedték útjára a vizsgálat tapasztalatai alapján átalakított űrrendszert. Az űrrepülőgép kapott egy új kamerarendszert az azonnali hibakereséshez, kidolgozták a hővédelem űrbeli javításának módját és az esetleges mentési procedúrát. De az STS-114-es repülés mégsem járt teljes sikerrel. Hiába dolgoztak a Columbia vesztét okozó hableválás megszüntetésén, a Discovery startjánál ugyanúgy levált a szigetelés anyaga, csak ezúttal nem okozott végzetes sérülés(eke)t. Az STS üzemszerű repültetése és az ISS továbbépítése további egy év késedelemre kárhoztatott, hogy újabb változtatásokat végezzenek rajta a mérnökök.
Aztán 2006-ban végre sikerült megtalálni az elveszett fonalat, a „Return to Flight” program a Columbia utáni második repülésnél érte el célját: az űrrepülőgép az ISS építésére kijelölt STS-121 expedíció után újra teljes értékű eszköz lett. 2006-ban három repüléssel, majd 2007 és 2008-ban újabb három-három expedícióval építették tovább az űrállomást. És a korábban oly kockázatosnak ítélt és mereven elvetett Hubble-javítást is – a csillagásztársadalom óriási nyomására – újra műsorra tűzték. Csak az idő fogy végzetesen a leállítási határidőig.
A születésének fél évszázados évfordulóját ünneplő NASA tehát éppen egy köztes állapotban van: még van ugyan űrhajója, de nem sokáig, illetve még nincs űrhajója, de sajnos úgy tűnik sokáig.
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
50 éves a NASA (1. rész: Az első 45 év)
1958. július 29-én Eisenhower elnök aláírta azt a törvényt, amely egy új kormányhivatal létrehozásáról intézkedett: 1958. október 1-jén az USA repülés- és űrkutatási tevékenységének koordinálására megalakult a NASA.
