Folyik a filmforgatás a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. A munka számos kérdést vet fel, néhányról egy űrarcheológus fogalmazta meg gondolatait a Spece Review portálon.
Amint arról beszámoltunk, október 5-én szokatlan személyzettel indult az ISS felé a Szojuz MSZ–19 űrhajó, a parancsnok társaságában Klim Sipenko filmrendező és Julija Pereszild színésznő érkezett az űrállomásra. Az ISS-en a Kihívás című orosz játékfilm egyes jeleneteit forgatják, a filmben Pereszild sebészt alakít, aki műtétet hajt végre egy beteg űrhajóson. Az izgalmas, de ellentmondásos fejlemény kérdéseket vet fel az űrállomás használatával kapcsolatban, amelyek közül a Space Review portálon megjelent véleménycikkében ötöt tesz fel Alice Gorman, aki a Flinders Egyetemen az űrarcheológia docense. (Legalábbis ezek az általa legfontosabbnak tartott kérdések… – B.E.)
A Kihívás csak az első, de semmiképpen sem az utolsó abban a sorban, amelyet hamarosan Maezava Juszaku japán milliárdos a saját űrrepüléséről forgatandó dokumentumfilmmel folytat, mint ahogy azt is tudni lehet, hogy hamarosan Tom Cruise főszereplésével egy amerikai film jeleneteit is az ISS-en szándékoznak felvenni. Az űrállomás jelenleg 16 modulból áll, közülük hat orosz modul alkotja az ISS orosz szegmensét (Russian Orbital Segment), míg az amerikai, japán és európai modulok az amerikai szegmenst (US Orbital Segment) alkotják. Az űrhajósok jelenleg Szojuz és Crew Dragon űrhajókon juthatnak az űrállomásra, amelynek személyzete három és hat fő közötti. A személyzet fő feladata a tudományos munka, de mivel az ISS egyes részei immár több mint 20 évesek, nem elhanyagolható a karbantartásra, javításokra fordított idő sem. Érdekes adalék, hogy az évtizedek alatt az űrhajósok több mint 6000 tárgyat „veszítettek” el, vagyis ezek „valahol vannak” az ISS-en belül, noha pontos hollétük ismeretlen. A filmek forgatása szempontjából az sem mellékes körülmény, hogy az űrállomás belsejében finoman szólva is meglehetős rendetlenség uralkodik, mindenfelé vezetékek lógnak, a falakra pedig műszerek, eszközök, élelmiszercsomagok és jegyzetlapok vannak rögzítve, nem mindig rendezett formában.
Lássuk ezek után az öt kérdést, amelyeket Alice Gorman a filmforgatás kapcsán felvet.
Hogyan fogadják az orosz űrhajósok a női „űrturistát”? Valentyina Tyereskova történelmi, 1963-as első női űrrepülése óta mindössze négy szovjet/orosz nő járt a világűrben, Tyereskovát csaknem két évtizeddel később követte második társa, Szvetlana Szavickaja, akit a szerző egyes hivatkozásai szerint férfi űrhajóstársai nem tekintettek magukkal egyenrangúnak. Gorman véleménye szerint az orosz űrhajózás tágabb köreiben még ma is tartja magát az a nézet, miszerint a világűr nem nőknek való hely. Ugyanakkor az orvosi hivatást Oroszországban a szerző véleménye szerint női szakmának tekintik. Ezek után különösen kíváncsi Pereszild fogadtatására. (Abban viszont nincs igaza a cikk írójának, hogy a filmes stáb két tagját űrturistának tekinti, még ha idézőjelbe is teszi a szót. Ők ugyanis nem turistaútra mennek, hanem dolgozni, még akkor is, ha a filmrendező és a színésznő munkája egészen más jellegű, mint amit a kutató űrhajósok végeznek az ISS-en. – B.E.)
Julija Pereszild színésznő (balra) és Klim Sipenko rendező (jobbra) csaknem két hétig dolgoznak az ISS fedélzetén, hogy ott felvegyék a Kihívás űrben játszódó jeleneteit. (Kép: Roszkoszmosz)
Mi a helyzet az űrvécé használatával? Az űrállomás zárt környezetében különösen fontos a személyi higiénia, ezért az űrhajósok kiképzésének fontos része a vécéhasználat fortélyainak elsajátítása, különös tekintettel a vizelet újrahasznosíthatóságára („a tegnapi kávéból készül a holnapi kávé”…). Amikor 2009-ban a viszony feszültebbé vált, az orosz és az amerikai űrhajósoknak egyaránt megtiltották, hogy a másik szegmens vécéjét használják, bár az űrhajósok panaszkodtak, hogy nem használhatják bármikor a munkavégzésük pillanatnyi helyéhez legközelebbi mellékhelyiséget. Noha a NASA űrhajósnői szép számmal jártak az ISS-en, a NASA mégis csak 2020-ban állította üzembe az ISS fedélzetén az első, a női test anatómiájához igazodó űrvécét. Az orosz szegmensben természetesen változatlanul csak a férfiak anatómiájához igazodó vécé működik, és a filmeseket is Csillagvárosban nyilván csak ennek a használatára tanították meg. Kérdés, meg fogják-e engedni a színésznőnek, hogy kipróbálja az amerikai vécét. Ha igen, akkor ő lehet az első orosz nő, aki személyes tapasztalatai alapján összehasonlíthatja a két technológiát.
Mennyire lesznek valósághűek a sebészeti beavatkozást mutató jelenetek? Ehhez figyelembe kell venni, hogy a súlytalanságban az emberi testben lévő folyadékok a felső testfél irányába tolódnak, illetve a testből kikerülő vércseppek az ISS belső terében súlytalanul lebegő, gömb alakú cseppeket alkotnak. Eddig a súlytalanságban csak mesterséges testeken és állatokon végeztek sebészi beavatkozásokat. A jövő hosszú távú küldetései számára már folyik különböző robotsebészeti eszközök fejlesztése, köztük olyanoké is, ahol a pácienst teljes egészében egy kapszulába zárják, és a sebész manipulátorok segítségével végzi a műtétet. Kérdés, hogy ezek az új technológiák milyen mértékben jelennek meg majd a filmben.
Mit hagynak hátra a filmesek az űrben? (Pontosabban a fedélzeten.) A cikk íróját űrarcheológusként elsősorban az érdekli, mivel gazdagítja a szokatlan tevékenység (a forgatás) az ISS archeológiáját. (Ugyanez az űrgyűjtők számára is izgalmas kérdés, de az sincs kizárva, hogy az űrarcheológus ugyanazt a tevékenységet folytató személynek a fellengzősebb megnevezése, mint akit mi űrgyűjtőnek nevezünk. – B.E.) A cikkíró tudomása szerint a filmeseknek munkájuk végeztével minden felszerelésüket magukkal kell hozniuk, vissza a Földre. (Pusztán technikai szempontból egyáltalán nem magától értetődő, hogy a forgatott filmrészleteket tartalmazó adathordozókon kívül bármit vissza kellene hozniuk a Földre, hacsak nem gondolnak az űrarcheológusok érdeklődésére. – B.E.) Ennek ellenére előfordulhat, hogy később az űrhajósok találnak egy-egy, a forgatásról ott maradt relikviát, tépőzárral a falra tapasztva vagy valamelyik tároló rekeszben. Az űrállomás orosz részében az orosz űrhajósok a fal egyik részére ragasztva gyűjtik a különböző ereklyéket, relikviákat, elsősorban képeket. Éppúgy megtalálhatók itt az orosz űrkutatás története legnevesebb személyiségeinek portréi, mint újabban az ortodox ikonok. Nincs kizárva, hogy a gyűjtemény utóbbi része most gazdagodhat, annak köszönhetően, hogy Julija Pereszild édesapja neves ikonfestő.
Hogyan tovább? Űrrepülésükkel Pereszild és Sipenko hivatalosan űrhajósokká válnak, emellett ők lesznek az első filmkészítők a világűrben. Teljesítményükkel mindenesetre nemcsak a nyári űrugrók eredményét múlják felül, de a cikk írójának véleménye szerint még az Inspiration4 küldetés résztvevőiét is. Megemlíti a szerző azt is, hogy eddig már legalább 45 űrrel kapcsolatos film kapott jelölést Oscar-díjra a legjobb vizuális effektek kategóriájában, de a Kihívás lesz az első, amelyben a látvány valóságos, nem pedig trükk. Talán ez fordulatot hozhat az űrbeli élet filmes ábrázolásában is, és a csillogó fantáziavilágok helyett a nézők megismerhetik az űrállomáson folyó munka kemény valóságát.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Elindult a „filmes Szojuz”
A Kihívás főszereplője
Az oroszok beelőznek
Öt kérdés az ISS-ről mint forgatási helyszínről (The Space Review)
Az orosz Szojuz MSZ-19 feldélzetén egy hivatásos űrhajós parancsnoksága mellett két filmkészítő tart a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).
