Svéd kutatók vizsgálatai szerint az űrhajósok tüdeje másképp működik a súlytalanságban, mint a Földön. Az okokat még keresik.
Az űrhajósok által elvégzett kísérletek mellett az emberes űrrepülés fontos részét képezik azok a kísérletek, amelyeket az űrhajósok saját magukon vagy egymáson hajtanak végre. A stockholmi Karolinska Intézet kutatói az űrhajósok által kilélegzett levegőt elemezve vizsgálták tüdejük állapotát. Az első eredmények lélegzetelállítóak.
Tim Peake brit ESA-űrhajós a NASA Johnson Űrközpontjában az űrrepülése előtti vizsgálatot végzi az Airway Monitoring berendezéssel. (Kép: NASA)
Az Airway Monitoring elnevezésű kísérletben a nitrogén-monoxid koncentrációját mérik az űrhajósok tüdejében. Ez a természetben is előforduló molekula a tüdőben is termelődik, ahol segít a véráramlás szabályozásában. Ha kis mennyiségben van jelen az normális, ha viszont felszaporodik, akkor az a légutak gyulladásos megbetegedését jelzi, amit környezeti tényezők, például szennyező anyagok, vagy asztma és hasonló betegségek válthatnak ki.
Az ISS fedélzetén az űrhajósok részben normál, részben pedig csökkentett légköri nyomáson fújják bele a kilélegzett levegőt a készülékbe. A csökkentett légnyomást a Quest zsilipkamrában állítják elő, és ez a nyomás hasonló ahhoz, amilyent a jövő marsbázisainak és holdi kolóniáinak lakóterében képzelnek el. A mérések eredményét a repülés előtt a Földön vett mintákkal hasonlítják össze. Ez egyébként az első alkalom, amikor a zsilipkamrát eredeti rendeltetésétől eltérően, tudományos kísérlet céljára használják.
Samantha Cristoforetti, a kísérletsorozat első alanya az ISS fedélzetén dolgozik az Airway Monitoring berendezéssel. (Kép: ESA / NASA)
A kísérletsorozat 2015-ben kezdődött, első alanya Samantha Cristoforetti olasz ESA-űrhajósnő volt. Azóta vele együtt hat űrhajóst vizsgáltak már meg, de a kísérleteket 2020-ig folytatni szándékoznak. Az első eredmények meglepőek. Egyrészt a világűrben töltött idő alatt az űrhajósok szervezetében a nitrogén-monoxid szintjét a vártnál alacsonyabbnak találták. Másrészt megállapították, hogy a vegyület mennyiségének csökkenése már közvetlenül az űrrepülés előtt megkezdődik. A kutatók egyelőre nem tudják értelmezni az eredményeket. Mindenesetre az űrhajósok tüdejében mért alacsonyabb nitrogén-monoxid koncentráció azt jelenti, hogy a kutatóknak új határértékeket kell megadniuk arra nézve, mit tekintenek „egészségesnek” az űrrepülés idején. A kidolgozott műszer és módszer a későbbiekben a földi gyógyászatban is hasznosítható lehet.
2016-ban Tim Peake volt az Airway Monitoring kísérlet egyik alanya az ISS-en. (Kép: ESA / NASA)
Ha viszont a Földön normálisnak tekintett szint a világűrben az űrhajósok légútjainak gyulladására utaló jel lehet, akkor kutatóknak pontosabb határértékeket kell megállapítaniuk, és további kutatásokat kell végezniük a tüdő világűrbeli egészségi állapotára vonatkozóan. A kísérletek eredményei elsősorban a hosszú távú és távoli célpontok felé végrehajtandó űrrepülések szempontjából fontosak. A végleges következtetések kimondása előtt azonban egyelőre várják a további űrhajósokkal végzendő kísérletek eredményét.
Thomas Pesquet francia ESA-űrhajós űrrepülés előtti kísérlete az Airway Monitoring berendezéssel a kölni Európai Űrhajós Központban (Forrás: ESA)
Áttekintés Thomas Pesquet munkájáról az ISS fedélzetén. A nemrég befejeződött küldetés során a Proxima program keretében mintegy 50 tudományos kísérletet végzett vagy vett részt abban a francia űrhajós, aki emellett két űrsétát is végzett (Forrás: ESA) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tudományos nagyüzem
Digitális egészségügy – az emberiség galaktikus jövőjének kulcsa (3. rész)
Digitális egészségügy – az emberiség galaktikus jövőjének kulcsa (2. rész)
Digitális egészségügy – az emberiség galaktikus jövőjének kulcsa (1. rész)
Űrhajós ikrek
Pontosabb orvosi diagnosztika
Az űrrepülés hatása a májra
Az űrrepülés kockázatai
Meglepő eredmény az ISS űrhajósainak légzését vizsgálva (ESA)
ISS kutatási jelentések
Mit ad az ISS az emberiségnek? (ESA)
Az ISS Quest zsilipkamrája (NASA)
A tartós súlytalanságban csökken az űrhajósok fizikai teljesítőképessége. Oka: az oxigénszállítás változása.
