Az Apollo–11 visszatérésének évfordulója alkalmából a NASA Earth Observatory arról a kikötőről tett közzé képet, ahová az űrhajósok megérkeztek.
Az Apollo–11 Holdról visszatérő legénysége a Columbia parancsnoki kabinban 1969. július 24-én csobbant a Csende-óceánba. Az űrhajó 39 000 km/s sebességgel lépett be a Föld légkörébe, ahol a 2700–2800 °C-ra forrósodó levegőben kialakult a kabin körül a szokásos plazmaburok. A visszatérés kilencedik percében kinyílt a három, narancssárga-fehér csíkos ejtőernyő, majd az 5,5 tonnás kabin nemsokára Hawaiitól 1300 km-rel délkeletre, 40 km/h sebességgel elérte az óceánt, ezzel véget ért a történelmi küldetés.
Az Apollo–11 űrhajó 1969. július 24-én érkezett a Csendes-óceánra. (Kép: Naval History and Heritage Command)
Elsőként a Haditengerészet helikopterei érkeztek a helyszínre, gumicsónakokkal megközelítették a kabint, és az oldalajtón keresztül átadták a legénységnek a földi életet a feltételezett biológiai szennyeződésektől megóvó zöld védőruhákat (BIG, biological isolation garments). Miután felöltötték a védőruhát és kiszálltak a kabinból, a tutajon várták, amíg a helikopterre emelik őket, és a csobbanás helyszínéről a közelben tartózkodó, a már a II. világháborúban is szolgált (1943-ban hadrendbe állított) USS Hornet CV-12 repülőgép-hordozóra szállítják őket. A Hornet fedélzetén az űrhajósok azonnal beszálltak a mobil karanténegységbe (MQF, Mobile Quarantine Facility). A 26 m2-es, de mosdóval, zuhanyozóval, konyhával és ágyakkal felszerelt kabinban néhány napot kellett eltölteniük, mielőtt Houstonban elfoglalhatták helyüket a jóval tágasabb és kényelmesebb karanténban.
A NASA Landsat–9 műholdján működő OLI–2 (Operational Land Imager) műszer 2025. március 20-án készített felvétele Pearl Harborról. A Bravo Pier jelenleg is üzemel, a Pearl Harbor – Hickam Közös Támaszpont hajói használják. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
Az űrhajósok első állomása a Földön azonban Pearl Harbor volt, a Hawaii-szigetek O’hau szigetének déli partján, Honolulutól néhány kilométerrel nyugatra létesített haditengerészeti kikötő. A Hornet 52 órával a Columbia kabin fedélzetére emelése után, július 26-án reggel kötött ki a Bravo Pier B25-26 mólójánál. Érdekesség, hogy a hajóút a csobbanás helyétől Pearl Harborig csupán hat órával tartott rövidebb ideig, mint az űrhajó útja a Hold körüli pálya elhagyásától a leszállásig. A kikötőben a Hornet parancsnoka, a Haditengerészet Csendes-óceáni Parancsnokságának főparancsnoka, Hawaii kormányzója és Honolulu polgármestere köszöntötte a természetesen mindvégig az MQF-ben tartózkodó űrhajósokat.
Pearl Harbor kikötőjében július 26-án ünneplő tömeg fogadta az űrhajósokat szállító repülőgép-hordozót. (Kép: Naval History and Heritage Command)
A köszöntés után az MQF-et teherautóra emelték, és a közeli Hickam Légitámaszpontra szállították, ahonnan egy
A Columbia kabint először a Pearl Harbor középső részén lévő Ford-szigetre szállították, ahol hatástalanították a pirotechnikai eszközöket és előkészítették a kabint a szállításra. Ezután a NASA támogatásával több amerikai városban bemutatták a nagyközönségnek, majd 1971-ben a Smithsonian Intézetbe került.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Sorakozó viharok
Kitört a Mauna Loa
Apollo-11: egy filmfelvétel átalakulása felszínmodellé
Hamarosan 50
A BIG Moment for Apollo 11 (NASA Earth Observatory)
NASA Lunar Receiving Lab, Johnson Space Center
…miközben maga küldte az űrhajósokat a Holdra. A nemrégiben elhunyt Thomas Staffordra emlékezünk, az egyik olyan űrhajósra, aki – igaz, amolyan szürke eminenciásként – történelmet írt egykor.
