Tegnapelőtt hosszú betegség végén elhunyt Gene Cernan, a nagy űrhajós-generáció egyik jeles képviselője, az „utolsó ember, aki a Holdon hagyta a lábnyomát”.
Elment az utolsó ember, aki a Holdon járt, aki második amerikaiként tett űrsétát, a macho pilótatípus egykori megtestesítője, az űrprogramok lelkes médiatámogatója, Eugene Cernan. Családja körében 82 évesen adta át lelkét a teremtőjének az egykori űrhajós egy houstoni kórházban 2017. január 16-án.
Cernan szlovák apától és cseh anyától született, de már a szélfútta Chicagóban, 1934. március 14-én. Az illinois-i fővárosban átlagos amerikai gyerekkor várt a kis Eugene-re, baseballal, cserkésztáborral. A középiskolát követően a Purdue Egyetemre felvételizett, villamosmérnöknek tanult. Az egyetemen kezdett el érdeklődni a repülés iránt, olyannyira, hogy elfogadta az Amerikai Haditengerészet tartalékos tiszti programjának invitálását, majd az egyetemet követően repülési kiképzést kapott. A kor legkorszerűbb gépeivel repült, FJ-4 Fury-val, vagy A-4 Skyhawkkal. Összesen, mintegy 5000 órát repült sugárhajtású gépekkel és több mint 200-szor landolt repülőgéphordozó fedélzetén. Emellett végleg eljegyezte magát a repülés mellett, amikor mesterdiplomát szerzett repülőmérnöki szakon a Haditengerészet posztgraduális képzésén.
1963-ban beadta a jelentkezését egy még nagyobb kalandra, az űrrepülésre. A NASA űrhajósokat keresett a Gemini és az Apollo programjai számára és Cernan a harmadik űrhajós-válogatáson a boldog tizennégyek egyike lett, akit beválogattak olyan nevek mellett, mint Buzz Aldrin, Alan Bean, Michael Collins, vagy Dave Scott. A tizennégyek tagjaként rögtön belecsöppent a Gemini program sűrűjébe. Természetesen a NASA tekintélyelvű rotációs rendszerében az újoncok csak a nagyobb nevek, a Mercury veteránjai, vagy az előző válogatás befutói, az Új Kilencek mögött rúghattak labdába, a későbbi küldetéseken, így kapott Cernan egy másodpilóta ülést a Gemini-9 tartalék legénységében. Aztán az elsődleges legénység – Charlie Bassett és Elliott See – tragikus légi szerencsétleségét követően, amikor is a kijelölt űrhajósok egy rutin átrepülés végén T-38-asukkal az űrhajójuk szerelőhangárjára zuhantak és meghaltak, Cernan és parancsnoka, Tom Stafford előlépett elsődleges legénységgé.
A véletlen folytán előlépett űrhajós 1966. június 3-án indult első űrutazására, ám az útját nem kísérte szerencse. Az űrhajósoknak randevúzniuk kellett az ATDA passzív céljárművel, ám mivel annak startja során az orrkúpja nem vált le megfelelően, a randevú és dokkolás nem járt sikerrel. Ezt követte Cernan fellépése. A világ első manőverezhető rakétaülését kellett volna előbb összeszerelnie, végül berepülnie egy űrséta során, ám a rossz tervezés miatt a feladat kudarccal végződött. Nem lévén a Gemini űrhajón kapaszkodók, vagy lábrögzítők, az űrhajóst a végtelenségig kifárasztotta, testhőmérsékletét túlhevítette a feladat elvégzéséhez kifejtett erőfeszítés. Cernan majdnem belehalt a NASA tapasztalatlanságába a feladat során.
A következő próbatétel már sokkal izgalmasabb volt: Cernan az elsők között érte el a Holdat. A Gemin repülések lezártával azonnal beindult az Apollo program. Előbb az űrhajórendszer berepülése, majd a tényleges leszállások következhettek. Cernan lett az első, akinek mindkettőben lehetett része. Elsőként a legelső felszállás, a parancsnoki űrhajót berepülő Apollo-7 tartalék legénységének tagjaként csinálta végig a felkészülést, majd három repüléssel később az Apollo-10 elsődleges legénységében tölthette be a holdkomp pilóta posztot. Kis szerencsével már ez a küldetés is lehetett volna az első holdraszállás, ám a Grumman repülőgépgyár nem lett kész a holdkomppal, csak egy túlsúlyos példányt tudott adni a berepülési programhoz. Más kérdés, hogy a repülési terv eleve számolt egy olyan repüléssel, amikor az űrhajósok elrepülnek a Holdig, ott a leszállást imitálják, de végül nem szállnak le. Tom Stafford és John Young oldalán teljesítették a feladatot és Cernanék lettek a második legénység, aki eljutott a Holdig az Apollo-8 után. Cernan és Stafford sikerrel tesztelték a holdkompot a Hold körüli pályán, egészen 15,6 km-es magasságig ereszkedve a felszín fölé. Egy véletlen folytán itt is kis híján végzetes helyzetbe került Cernan, amikor egy rossz kapcsolóállítás miatt a holdkomp összevissza kezdett forogni velük. A vészhelyzet során Cernan lett az első űrhajós, aki nyilvános adásban káromkodott.
Az Apollo programot a kormányváltás miatt alaposan átszabta a Nixon-adminisztráció, így az Apollo-17 lett a legutolsó holdraszállás. Cernan korábban elutasította az Apollo-16 holdkomp pilóta székét (parancsnok akart lenni), így lett az Apollo-17 parancsnoka és kapott maga mellé egy teljesen újoncot, Harrison Scmittet, az Apollo program első tudós űrhajósát. 1972. december 7–19. között ez a páros szállt le a Taurus–Littrow-völgyben és teljesített 3 űrsétát. Az utolsó repülés megannyi rekordot állított fel. A legtöbb időt töltötték az űrhajósok a felszínen, a legtöbb kőzetmintát gyűjtötték, a legnagyobb távolságot tették meg a holdjáróval. Cernan és Schmitt több mint 22 órát töltött holdsétával, a parancsnok a rover sofőrjeként gyorsasági rekordot is felállított 18 km/h sebességgel. A repülés végén a műveleti terv a parancsnokot jelölte ki, hogy másodikként, lényegében utolsóként másszon vissza a kabinba. Tudván, hogy ez az utolsó misszió, Cernan is történelmi mondatokkal búcsúzott: „Csak annyit szeretnék mondani, amit úgy hiszem a történelem is feljegyez majd: Amerika mai kihívása alakítja majd az ember jövőbeni sorsát. És ahogy elhagyjuk a Holdat a Taurus–Littrow-völgyben, elhagyjuk, ahogy jöttünk, Isten akaratából visszatérünk majd, békével és az emberiség reményével.”
A visszatérést illetően Cernan nem volt jó jós, személyében 45 éve járt ember a Holdon (és érdekes módon a Purdue Egyetem tarja a mai napig azt a rekordot, miszerint ez volt az alma matere az első és az utolsó Holdat járt embernek is). Cernan 1976-ig maradt a NASA kötelékében, ahonnan kapitányi rangban szerelt le. Cernan az üzleti életben folytatta karrierjét, de ezt követően sem szakadt el az űrrepüléstől. A kezdeti űrrepülőgépes küldetések szakkommentátora lett, dokumentumfilmek garmadájában szerepelt, könyvet írt The Last Man on the Moon (Az utolsó ember a Holdon) címmel. Számos kitüntetés tulajdonosa is volt. Gyakran hallatta hangját a világűr felfedezését illető kérdésekben, így például Neil Armstrong oldalán a Kongresszus előtt fejezte ki nemtetszését Barack Obamának a Constellation programot leállító döntése ellenében.
Cernan az aranykor egyik utolsó tanúja volt, halálával felére fogyatkozott a Holdon járt űrhajósok elit klubja. Személyében egy ikonikus, az űrkutatásért sokat tevő, elkötelezett veterán távozott. (Képek: NASA) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Megint hajszál híján: 40 éve repült a Gemini-9 (1. rész)
Megint hajszál híján: 40 éve repült a Gemini-9 (2. rész)
Jelmezes főpróba: 35 éve repült az Apollo-10 (1. rész)
Jelmezes főpróba: 35 éve repült az Apollo-10 (2. rész)
Az utolsó emberek a Holdon: 35 éve startolt az Apollo-17 (1. rész)
Az utolsó emberek a Holdon: 35 éve startolt az Apollo-17 (2. rész)
Az utolsó emberek a Holdon: 35 éve startolt az Apollo-17 (3. rész)
Elhunyt Eugene Cernan (Spaceflight Now)
A Lunar Reconnaissance Orbiter felvételein megtalálták az Apollo-16 hordozórakéta-fokozatának becsapódási helyét a Hold felszínén.
