Számítógépes modellezéssel kapott eredmények szerint a Mars nagyobbik holdjának jellegzetes barázdáit a Stickney-kráterből kidobott sziklák okozhatták.
A Phobos párhuzamos árkokkal barázdált felszíne. A felvétel jobb szélén látható nagy mélyedés a Stickney-kráter. (Kép: NASA / JPL-Caltech / University of Arizona)
A Phobos barázdáit az 1970-es években a NASA Mariner és Viking űrszondái fedezték fel, eredetükre azóta próbálnak magyarázatot találni a bolygókutatók. Egyesek azt vetették fel, hogy a Mars felszínébe történt becsapódások nyomán kirepülő, és a Phobost elérő anyag vághatta a felszínbe az árkokat. Mások szerint a Mars árapályerői lassan szétszakítják a Phobost, emiatt jelenhettek meg a struktúra gyengülésére utaló barázdák. (Bár a Mars tömege kicsi, a Phobosra ható árapályerők mégis jelentősek, mert a hold csupán mintegy 6000 kilométerrel a bolygó felszíne fölött kering.) Már az 1970-es évek végén felmerült azonban, hogy kapcsolat lehet a barázdák és a Stickney-kráter között. Az elképzelés szerint a kidobott, sok tonnás sziklatömbök a felszínen csúszva és/vagy gurulva hozhatták létre az árkokat.
A kutatók számítógépes modellel követték a Stickney-kráter keletkezésekor kidobódott anyag mozgását a Phobos felszínén. (Kép: Brown University)
Az elképzelést illetően azonban problémák is felmerültek. Mindenekelőtt az, hogy a barázdák a Stickney-krátertől nem sugárirányban indulnak ki, amint arra józan ésszel számítanánk. Egyes barázdák rárakódnak másokra, vagyis úgy tűnik, mintha nem egyszerre keletkeztek volna. Sőt egyes barázdák magán a Stickney-kráteren is keresztülfutnak, ami arra enged következtetni, hogy a kráter már ott volt, amikor a barázdák keletkeztek. Végül, a Phobos felszínének egyik részén egyáltalán nincsenek árkok.
A számítógépes modell szerint a kidobott nagyobb sziklatömbök átrepülték a Phobos piros ellipszissel jelölt területét, így ott nem jöttek létre a felszíni árkok. (Kép: Brown University)
E kérdések tisztázása érdekében dolgozták ki a Brown Egyetem kutatói számítógépes modelljüket. A Phobos alakját és topográfiáját, valamint gravitációs terét, tengely körüli forgását és Mars körüli keringését figyelembe véve szimulálták a kidobódó sziklatömbök mozgását. A modell valóban kiadta az árkok megjelenését, amelyek megfeleltek a Phoboson ténylegesen megfigyelhető képződményeknek. Emellett a modell más kérdésekre is választ adott. Kiderült, hogy a Phobos kis méretének és viszonylag gyenge gravitációjának köszönhetően a guruló sziklatömbök nem állnak meg néhány kilométer után, hanem távolabbra is eljutnak, egyesek akár az egész holdat körbegurulhatják. Ez egyben azt is megmagyarázza, miért nem radiális irányúak az árkok, gurulásuk közben a felszíni alakzatok megváltoztathatják a sziklatömbök mozgásának irányát. A modell az egymásra rakódó árkokra is magyarázatot ad, egyes darabok percekig vagy órákig gurulhattak a felszínen, így ott is elhaladhattak, ahol már közvetlenül a becsapódás után létrejöttek az árkok. A holdat körbegurulva akár kiindulási helyükre is visszajuthattak, így az sem meglepő, hogy magában a Stickney-kráterben is megfigyelhetők barázdák. Végül az is kiderült, hogy az a terület a Phoboson, ahol egyáltalán nincsenek árkok, valamivel mélyebben fekszik a környezeténél, ráadásul a környezetből kiemelkedő perem határolja. Emiatt a guruló sziklák ezt a területet a hold gyenge gravitációjának köszönhetően könnyűszerrel átugorhatták, elrepültek fölötte, majd a túloldalán visszaérve a felszínre folytatták az „árokásást”. A kutatók véleménye szerint modelljük ha nem is az összes, de a legtöbb barázda keletkezésére és azok sajátosságaira magyarázatot ad. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A krátert egy ősi becsapódás hozta létre, a Brown Egyetem kutatói szerint az ekkor kirepülő sziklatömbök gördülhettek végig a Phobos felszínén, létrehozva a többé-kevésbé párhuzamosan futó, hosszú árkokat. Eredményeik a Planetary and Space Science című folyóiratban jelentek meg. A Stickney-kráter az elnyúlt alakú Phobos hosszabb tengelyének egyik vége közelében található, a hold nagyságához (hosszabb átmérője 27 km) képest jelentős méretű (9 km átmérőjű) mélyedés.
Phobos-mintavétel
A TGO első felvétele a Phobosról
Körös-körül a Phobos körül
Újabb közeli felvételek a Phobosról
Phobos: egy darab a Marsból?
A legjobb közelképek a Phobosról
Úttörő jelentőségű felvételek a Mars mindkét holdjáról
A Phobos egy törmelékhalom
A Phobos nagyfelbontású képe
Guruló sziklák vájták a Phobos felszíni sávjait? (Brown University)
A Sky and Telescope elkészítette összeállítását az elmúlt év (szerintük) legfontosabb csillagászati eseményeiről. 
