A Mars két kis holdját 1878-ban fedezte fel Asaph Hall. Utána közel egy évszázadig nem sokat tudhattunk meg róluk.
A kisebbik Mars-hold, a Deimos, és még inkább a nagyobbik hold, a Phobos a bolygót meglátogató űrszondák révén lett ismertebb. A sort a Mariner-9 kezdte 1971-ben. A Phobosról az eddigi leglátványosabb közeli felvételeket az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter és az európai Mars Express készítette. Bármilyen sok felszíni részletet is ismerünk azonban, még mindig nem eldöntött kérdés, hogy a két holdacska hogyan keletkezhetett.
A Phobos 130 km távolságból, a Mars Express márciusi felvételén. (Kép: ESA / DLR / FU Berlin / G. Neukum)
Felszínük sötét árnyalata, amely szénben gazdag összetételt sejtet, arra engedne követeztetni, hogy a Mars által valaha befogott kisbolygókról van szó. Kis átlagsűrűségük alapján gyanítható, hogy szerkezetük belül üregekkel teli lehet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Phobos és Deimos pályája egyenlítői, alakja pedig igen közel van a körhöz. Mindez gyanússá teszi a befogási eredetet.
A múlt héten Rómában tartott európai bolygótudományi kongresszus alkalmával két olyan új kutatási eredmény is napvilágot látott, amely inkább amellett szól, hogy a Phobos anyaga valaha a Marséból szakadhatott ki. Az eredmények nem döntik ugyan el „véglegesen” a kérdést, de olyanok, amelyeket a jövőbeli elméleteknek mindenképpen figyelembe kell venni. Mindkét eredményt a Mars Express szolgáltatta. Az egyik szerint a Phobos távoli infravörös tartományban felvett színképében talált vonalak nem emlékeztetnek egyik ismert kondritos kisbolygó vagy meteor összetételére sem. (A kondritok a Naprendszer keletkezése óta lényegében változatlan formában keringenek csillagunk körül.) Ehelyett a Mars Express spektrométere bizonyos agyagszerű ásványokat (filloszilikátokat), valamint vasban és magnéziumban gazdag ásványokat talált a holdon. Az előbbiekre utaló színképvonalak erősebbek a nagyméretű Stickney-kráter környékén, feltehetően azért, mert ott egy becsapódás nyomán a mélyebb rétegek anyaga a felszínre került.
A másik friss eredmény szerint a Phobos átlagsűrűsége mindössze 1,86 g/cm3. Emiatt az égitest belseje különösen porózus kell legyen: az üregek a teljes térfogat akár 25-35%-át is kitehetik. Az új sűrűségértéket a Mars Express tavaszi Phobos-megközelítései alkalmával végzett mérésekből, a pálya apró megváltozása alapján számították ki. A legnagyobb közelség idején, március 3-án a Mars Express csupán 67 km-re haladt el a hold felszíne fölött.
A megfigyelt ásványi összetétel ritka lehet a kisbolygók között, sokkal inkább a marsi eredetet valószínűsíti. A Phobos (és a Deimos) anyaga tehát inkább egy régi nagy ütközés következtében a Mars kérgéből szakadhatott ki – állítják most a vizsgálatot végző kutatók. Ennek a törmeléknek egy része nem tudott elszökni a bolygó környezetéből, és holdakká állt össze. Az elképzelt folyamatról ugyanakkor eddig senki sem készített részletes számítógépes szimulációt.
Talán nem is kell olyan sokat várni arra, hogy még többet megtudjunk a Phobos összetételéről. Ha késve is, de jövőre végre útnak indulhat az orosz Fobosz-Grunt űrszonda. Ez leszállna a hold felszínére, sőt visszatérő egysége 11-20 dkg tömegű mintát is hazajuttatna elemzésre. A kapszula a most érvényes menetrend szerint 2014 júliusában landolna a Földön.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Phobos közelében
A legjobb közelképek a Phobosról
Fobosz-Grunt: 2011-re halasztva
A Phobos egy törmelékhalom
Portré a Deimosról
A Mars anyagából származhat a Phobos? (Sky & Telescope)
Az ESA tegnap hozta nyilvánosságra azokat a képeket, amelyeket a Mars Express szonda március 7-én készített a Mars nagyobbik holdjáról.
