A tudomány és művészet reneszánsza – Barics Sándor alkotóművész bemutatkozása.
Öt éves koromban kaptam nagybátyámtól egy távcsövet. Édesanyám szerint évekig elszakíthatatlan volt e tárgy tőlem. Imádtam a távolba nézni. Imádtam ez eget bámulni. Aztán 14 éves koromban egy életrajzot írtam Galilei életéről. E kutató élete és eltökéltsége gyerekkoromban már lenyűgözött. Távcsővel ő figyelte meg először a Marsot. De igazán sokat nem látott, csak egy pici vörös pöttyöt a távcsövében.
1985-ben a sors Németországba sodort, ahol iskolai éveim alatt az űrkutatással továbbra is intenzíven foglalkoztam, de közben beleszerettem a művészetbe is. A tudományos kíváncsiság újat akar éppúgy, mint a művészet. Számomra ez a kombináció tökéletesnek bizonyult. A művészetnek teljesen ugyanaz a lelki forrása, mint a tudománynak: az örök változásban az állandó, az el nem múló, a végtelen után való sóvárgás.
1987-ben Ray Bradbury Marsbéli krónikák című könyvét olvasgattam, és egy napon a NASA híres 1976-os Viking–1 felvétele került kezembe, a 035A72-es kocka. Ez volt az a pillanat, ami engem a Marshoz kötözött. Mert hamarosan utána mélyebben és mélyebben foglalkoztam a Marssal: a történetével és a bolygó érdekes felszínével.
Ez a 035A72-es felvétel egy részlete. (Rajz: Barics Sándor)
Tíz évvel később New Yorkba kerültem a Művészeti Akadémiára és a kortárs tájfestészetben szerettem volna valami újat alkotni. A 90-es években az űrszondákkal készített felvételek egyre népszerűbbek lettek és a horizontunk nem csak „horizontális“ volt már, hanem egyre vertikálisabb is. Akkoriban a műalkotásokban ez a szemlélet még nagyon ritkán bukkant fel. Úgy szerettem volna tájakat festeni, rajzolni, mintha ezeket egy magas repülő űreszközből látnám. A NASA kutatói akkoriban küldtek nekem 200 olyan fotót, amelyeket a 90-es években a Marsról készítettek űrszondák segítségével. Ezek inspiráltak természetesen. Az utóbbi 23 évben számtalan alkotásom készült a Marsról. Nem csak naturalista, hanem „absztrakt“ stílusban is.
De néha igazán nem is lehet tudni, hogy mi a realitás és mi nem. Giovanni Schiaparelli és Percival Lowell rajzai tudományos feljegyzések, de első pillantásra teljesen fantasztikusnak és absztraktnak tűnnek. Mint az én alkotásaim is.
Ezek Percival Lowell és Giovanni Schiaparelli rajzai alapján készültek. (Rajz: Barics Sándor)
Barics Sándor Kapcsolódó linkek:
Barics Sándor művei az Instagramon
Egy művész a Marsról – Barics Sándor
Interjú a művésszel (Today's Art World)
A NOVOFER Alapítvány a Műszaki Szellemi Alkotásért idén „Űr–Technológia–Föld” címmel hirdette meg középiskolásoknak szóló ösztöndíjpályázatát.
