T1TL-C

A rövidítés az Amerikai Űrhaderő távközlési célú, alacsony pályás műholdrendszerének újabb bővítését takarja.

A feladatot most is a SpaceX egy Falcon-9 rakétája végezte el Kaliforniából, mint az előző (és egyben első) alkalommal, szeptember 10-én (T1TL-B küldetés). A start – a kedvezőtlen időjárás okozta némi késés után – magyar idő szerint október 16-án 1:06-kor történt a Vandenberg támaszpont keleti 4-es (4E) indítóállásából. A SpaceX történetesen ugyanazt a Falcon-9 első fokozatot (B1093) használta, amelyet az előző ilyen repüléshez is (azon kívül korábban még öt Starlink startot is teljesítettek vele).

A B1093 sorszámú első fokozattal felszerelt Falcon-9 rakéta a T1TL-C indításra előkészítve, Kaliforniában. (Kép: SpaceX)

Ezúttal is 21 űreszköz került pályára az Egyesült Államok Űrhaderejének (United States Space Force, USSF) felügyelete alatt működő fejlesztési ügynökség (Space Development Agency, SDA) megbízásából. A Tranche 1 Transport Layer (T1TL) egy olyan műholdas rendszert takar, amellyel globális lefedettségű, rugalmas, rövid késleltetési idejű adatkapcsolatot szeretnének biztosítani az amerikai alakulatok széles körének. A hálózatot alkotó műholdak között nagy adatátviteli sávszélességű optikai (lézeres) kommunikációs kapcsolat lesz. Korábban, 2023 folyamán a rendszer prototípusának tekinthető Tranche 0 szériában két indítást is végeztek, szintén Kaliforniából, ugyancsak Falcon-9 rakétákkal. Akkor az új típusú, részben rakétaindítás-megfigyelő (Tracking Layer), részben katonai távközlési feladatokat ellátó (Transport Layer) konstelláció összesen 23 tagja került pályára.

Míg a szeptemberben felbocsátott 21 műholdat a York Space Systems vállalat építette, addig a mostani adag a Lockheed Martin üzemeiben készült. E két cég mellett még a Northrop Grumman kapott megbízást egy sorozat legyártására. Ezeket majd a T1TL-A jelű repülésen bocsátják fel a közeljövőben (amint a betűrendből látható, az A, B és C jelű startok sorrendje a gyakorlatban felcserélhető).

A megépült T1TL-C műholdak a gyártó coloradói csarnokában. (Kép: Lockheed Martin)

Az SDA tervei szerint az rendszer első fázisa a kommunikációs műholdakon túl tartalmaz még 28 darab, a rakétaindítások detektálására szolgáló, fegyverzet-ellenőrző műholdat is (Tranche 1 Tracking Layer). Ezek a detektoraikon kívül ugyancsak fel lesznek szerelve a műholdak közötti lézeres adatátvitelt lehetővé tevő terminálokkal, illetve Ka-sávú rádiós adó- és vevőberendezésekkel.

Az SDA célja a több száz, viszonylag olcsón előállítható űreszközből felépülő műholdsereggel (Proliferated Warfighter Space Architecture, PWSA), hogy a nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú űrbeli infrastruktúra robusztusabb legyen. Egy ilyen rendszer kevésbé érzékeny egy-két tagjának meghibásodására és kiesésére, vagy akár egy űrbeli konfliktusban a megsemmisülésükre. A robusztus és rugalmas megvalósításhoz az is hozzátartozik, hogy több gyártó céggel szerződnek a műholdak elkészítésére.

Kapcsolódó cikkek:
Katonai műholdak Falcon-9-cel

Kapcsolódó linkek:
A T1TL-C indítás (Spaceflight Now)