Falcon-9: tíz műhold a hadseregnek

Nem csak a rakéta, de a műholdak közül kettő is a SpaceX-nél készült.

Az amerikai hadseregnek az Űrhaderő alá tartozó fejlesztési ügynöksége (Space Development Agency, SDA) volt a megbízó. A start a kaliforniai Vandenberg bázisról történt április 2-án magyar idő szerint 12:29-kor. Egy új típusú, részben rakétaindítás-megfigyelő, részben katonai távközlési feladatokat ellátó konstelláció prototípusának kiépítése kezdődött meg. A cél, hogy felgyorsítsák a kereskedelmi forgalomban elérhető űrtechnológiák alkalmazását az amerikai katonai űrprogramban. Ha a módszer beválik, 2024 és 2025 folyamán több mint 150 műholddal folytatódhat a kiterjedt amerikai katonai műholdhálózat telepítése.

Előzőleg március 30-án a visszaszámlálás az utolsó 3 másodpercben automatikusan leállt, az első fokozat egyik hajtóművéből érkező hibajelzés miatt.

Az a Falcon-9 fokozat, amelyet a mostani indításhoz használtak, egyelőre még csak másodszor repült, és a szárazföldre (Landing Zone-4), a támaszpont területére érkezett vissza. A mostani volt a SpaceX idei 22. űrindítása, és az első fokozatot már 183 alkalommal nyerték vissza épségben, hogy később újból felhasználhassák. (Kép: SpaceX)

Az alacsony pályás Transport Layer Tranche 0 (8 darab) és Tracking Layer Tranche 0 (2 darab) műholdak egy összesen 28 eleműre tervezett prototípus rendszer első felbocsátott darabjai. A felszín felett 1000 km-es magasságban, két pályasíkba elosztva működnek majd. A 8 adattovábbító műhold gyártója a York Space Systems, az infravörös érzékelőkkel felszerelt kettőé a SpaceX (műholdak) és Leidos cégek (utóbbi a detektorokat készítette). A megfigyelő műholdak képesek a ballisztikus és hiperszonikus rakéták indításának észlelésére és repülési útjuk követésére. A cél az orosz és kínai aktivitás figyelése és űrbeli védőpajzs kiépítése, hogy a megfelelő földi telepítésű egységek riasztásával a rakétákat még célba érésük előtt meg tudják semmisíteni. A Tracking Layer két megfigyelő műholdjának adatait optikai távközélési kapcsolat útján juttatják el az adattovábbító holdakhoz (Transport Layer), amelyek titkosított csatornákon játsszák azokat át a földi katonai irányító központokba.

Hosszabb távon az SDA szeretné egy több száz, viszonylag kis költséggel megépített darabból álló műholdsereggel körbevenni a Földet. Az olcsóság mellett ennek a megoldásnak az az előnye, hogy robusztus, nem érzékeny egy-két tagjának meghibásodására és kiesésére, vagy akár egy elképzelt űrbeli konfliktusban a megsemmisülésükre. Ez egy szemléletváltás jele, hiszen az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma eddig kisebb méretű, de költségesebb űreszközökből álló rendszerekben gondolkodott. A rakétákat figyelő rendszerek tagjait például jellemzően sokkal magasabbra, 36 ezer km-en húzódó geostacionárius pályákra helyezték (Space Based Infrared System, SBIRS). Olyan műholdakból természetesen kevesebb is elég a teljes Föld szemmel tartására, 1000 km-es magasságból viszont sokkal könnyebben és egyszerűbb eszközökkel lehet detektálni a rakéták működésével járó hőhatást.

Fantáziarajz a 2019-ben létrehozott SDA elképzeléséről, amelyben a katonai műholdak kiterjedt hálózata vesz részt a fegyvermegfigyelő, adatátjátszó, navigációs és technológiai demonstrációs feladatokban. (Kép: SDA)

Kapcsolódó cikkek:
Közel 11 milliárd dollár
Tartalék Iridiumok
Nemzetbiztonsági piac
SBIRS GEO-6
Katonai műholdak új generációja

Kapcsolódó linkek:
Tíz műhold indult az SDA megrendelésére (Space News)