Legalábbis a startja – az európai–japán BepiColombo 2024-ben állhat pályára a Naprendszer legbelső bolygója körül.
Az európai és japán együttműködésben készülő BepiColombo eddig 2016 júliusára tervezett indítása 2017 elejére kerül át. A csúszás oka egyes kritikus alkatrészek és tudományos berendezések késedelmes gyártása. A BepiColombo számára újonnan kijelölt indítási ablak 2017. január 27-én nyílik meg és a lehetőség egy hónapig él majd, de a bolygók egymáshoz viszonyított szerencsés helyzete miatt a Merkúrhoz való megérkezés nem késik, az 2024 januárjára várható. (Ha később kiderülne, hogy még többet kell várni, 2017 közepén is adódna még indítási lehetőség, szintén 2024-es érkezéssel.)
Fantáziakép a BepiColombo európai (fent) és japán (lent) egységéről, a Merkúr körül. (Kép: ESA)
A BepiColombo a francia guyanai Kourouból egy Ariane-5 rakétával startol hét éven át tartó „kalandozására” a belső Naprendszerben. Ahogy a Merkúr körüli munkáját rövidesen a bolygó felszínébe csapódással befejező amerikai MESSENGER példája is mutatja, egyáltalán nem könnyű úgy eljutni a Merkúrhoz, hogy az űrszonda fel tudja venni a bolygó Nap körüli keringésének sebességét, és le tudjon fékezni, hogy körülötte pályára állhasson. Az európai és a japán egységek együtt indulnak, egy ionhajtóművekkel felszerelt közös platformon (Mercury Transfer Module). A három fő egységből álló űreszköz 2018 júliusában érkezik vissza a Föld mellé egy gravitációs lendítő manőver erejéig. Ezután hasonló célból elrepül kétszer a Vénusz mellett (2019. szeptember és 2020. május). Majd két Merkúr-megközelítés következik, 2020-ban és 2023-ban. A harmadik alkalommal, 2024-ben sikerül majd pályára állni a bolygónál. Ekkor válik el a két, önálló programot végrehajtó, független tudományos szonda a szállítómodultól. Mindkettő más-más pályán kering majd, remélt élettartamuk legalább 1 év.
A japán egység neve Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO). Mérte egy kisebb autóéval vetekszik, feladata pedig a bolygó mágneses terének és ritka „légkörének” vizsgálata lesz, elnyúlt ellipszispályáról. Az Európai Űrügynökség (ESA) Mercury Planetary Orbiter (MPO) szondája közelebb repül a felszínhez, amelyet részletesen feltérképez és vizsgálja anyagi összetételét.
A BepiColombo európai egysége, a Mercury Planetary Orbiter tesztelés közben az ESA hollandiai központjának (ESTEC) tisztaszobájában. (Kép: ESA / A. Le Floc’h)
A BepiColombo előkészületei az 1990-es évekig nyúlnak vissza. Ez az egyik legösszetettebb űrszondás program, amit az ESA eddig megkísérelt. Nem meglepő, hogy többször is módosításokon, áttervezéseken esett át és így késett a megvalósítása. Ez a költségekre is hatással volt: a BepiColombo mintegy másfélszer annyiba fog kerülni, mint eredetileg tervezték. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az európai űrtevékenység (18. rész): IRÁNY A MERKÚR?
Az európai Merkúr-szonda építése
Késik a BepiColombo startja (Spaceflight Now)
BepiColombo honlap (ESA)
Ha majd jövő ilyenkor visszatekintünk, 2015 a törpebolygók meglátogatásának és Magyarország ESA-csatlakozásának éveként maradhat emlékezetes.
