Ezzel a címmel tartott előadást Orgel Csilla, az ELTE hallgatója csütörtökön, a prágai Világűrkongresszus Mars-kutatással foglalkozó szimpóziumán.
A Mars közepes szélességein már a Viking űrszondák felvételei alapján jéggel kapcsolatos felszínformák jelenlétét mutatták ki. Ezek a felszínformák a Mars fejlődéstörténetében bekövetkezett hidegebb klímára utalnak. Három felszínforma különíthető el: lebenyes törmeléklejtő (Lobate Debris Apron, LDA), vonalas völgykitöltés (Lineated Valley Fill, LVF) és koncentrikus kráterkitöltés (Concentric Crater Fill, CCF). A geomorfológiai formák elsődleges analógiái a földi sziklagleccserek, amelyek periglaciális és magashegységi környezetekben fordulnak elő.
Jéggel kapcsolatos Marsi és alaszkai felszínformák. Fent: HRSC felvétel a Hourglass területről a Hellas Planitia keleti részén. A „hegyről” először a kisebb kráterbe, majd a nagyobba vándorolt (vándorol?) az anyag. Lent: légifelvétel, Talkaeetna Mountain, Alaszka. Nagyon hasonló alakzatokat találhatunk a Marson is. A sziklagleccser a völgyből kiérve lebenyesen terül szét.
A következő űrszondák és fedélzeti műszerek felvételeit, adatait használtuk fel a munka során: Mars Express / High Resolution Stereo Camera (HRSC), Mars Reconnaissance Orbiter / Context Imager (CTX) és High Resolution Imaging Science Experiment (HiRISE), és Mars Orbiter / Laser Altimeter (MOLA). Az adatokat ArcGIS 9.3 szoftverrel elemeztük. A marsi kriokarsztos felszíni mintázatok sokkal komplexebbek, mint a földiek. A munka geomorfológiai alakzatok elemzésére fókuszál HiRISE sztereo képpárok segítségével, mint például különböző jégdomb-típusokra, kráterekre, repedésekre, folyási mintázatokra, valamint különböző rétegtani (sztratigráfiai) felszíntípusokra (agytekervény-szerű, sokszöges, vagy szemcsés mintázat, sima felület). Az alapvető kérdések a következők:
Négy vizsgált területet választottunk ki a Deuteronilus Mensae régió és a Hellas Planitia keleti részén (Promethei Terra, Reull Vallis). Az első két vizsgált területen (északi szélesség 37,4°, keleti hosszúság 24,6° és déli szélesség 39°, keleti hosszúság 102,8°) a felszínformák változatossága figyelhető meg, de egyik felszínen sem jelenik meg ugyanaz a mintázat. A másik két felszínen (É 41,16°, K 29,54° és D 38,1°, K 113,2°) egyáltalán nem jelenik meg felszíni mintázat, csak a környező területeken. Mi lehet a magyarázat a kriokarsztos felszíni mintázatok teljes hiányára?
Orgel Csilla
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy szezonális változások és mozgásra utaló jelek nem voltak mérhetőek.
Az ESA Proba-2 műholdja négy egymás utáni pályáján is „látta” a július 11-i teljes napfogyatkozást – igaz csak részlegesen.
