LCROSS: meglepetés és kis csalódás

Az amerikai űreszköznek a Hold felszínébe való csapódása némi csalódást keltett azokban, akik látványos fényjelenséget vártak. A tudományos mérések kiértékelése még tart.

A 79 millió dolláros LCROSS (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite) által szállított üres Centaur rakétafokozat majdnem pontosan az előre jelzett pillanatban, október 9-én, magyar idő szerint 13:31-kor csapódott a Hold felszínébe, a déli pólus környékén található Cabeus-kráterben. A 2,2 tonnás rakétafokozatot 13:35-kor követte maga az űreszköz, amely addig is méréseket végzett, amíg ugyancsak el nem érte a Hold felszínét. A kísérlet célja az volt, hogy megpróbálják víz nyomát kimutatni a kirepülő holdanyagban. Ez arra utalna, hogy az állandóan árnyékos kráterbelsőkben, a felszín alatt vízjégkészletek lehetnek.

Annak ellenére, hogy Észak-Amerikából és a Csendes-óceán térségéből rengeteg távcső szegeződött a Holdra – nem csak a világ legnagyobb méretű „profi” műszerei, de amatőrök teleszkópjai is –, az optikai tartományban nem következett be a remélt látványos felfényesedés. Bár a rövid „tűzijáték” elmaradt, a földi távcsövek és az űreszközök rengeteg adatot gyűjtöttek az eseményről. Egyelőre lényeges eredményt nem közöltek, ami érthető is, hiszen az adatfeldolgozás hosszabb időt vesz igénybe. Az első elemzések eredményeit várhatóan legkorábban a jövő hét elején tudhatjuk meg, a komolyabb munkához még hónapokra is szükség lehet.

Ami nem nagyon volt észrevehető a látható fény tartományában, azt érzékelték az infravörös tartományban működő távcsövek. Az alábbi képen a Centaur becsapódását örökítette meg közelről az alig néhány perccel később már meg is semmisülő LCROSS.

A Centaur becsapódása következtében megnőtt hősugárzást (a legjobb nagyítással jobbra lent) az LCROSS közép-infravörös kamerája (MIR) detektálta (Kép: NASA)

A látványos képeket szereti a nagyközönség, s a küldetés épp elég hírverést kapott az elmúlt időszakban. Tudományos szempontból azonban csupán a képek nem sokat árulnak el arról, hogy milyen anyagok vannak a holdtalajban, s honnan származik az ott gyanított hidrogén. A lényeges kérdésekre a színképi mérések adhatnak választ. Ezekről egyelőre annyit tudni, hogy minden tervezett adatot sikerült begyűjteni, s első ránézésre biztatók. A felfényesedés elmaradhatott például azért, mert a Centaur a reméltnél sziklásabb helyen zuhant le, vagy a terep lejtése volt kedvezőtlen. Ha a törmelékfelhő nem emelkedett elég magasra a kráter fölé, akkor nem világíthatta meg kellőképpen a napsütés.

Kapcsolódó cikkek:
Négy percnyi méréssel a holdi víz nyomában
LCROSS: módosított célpont
Hajsza a holdi víz után

Kapcsolódó linkek:
Az LCROSS becsapódása után (Spaceflight Now)
Egymás után két űreszköz csapódott be a Holdba (hirek.csillagaszat.hu)