A Kamcsatka-félsziget déli csúcsa közelében a magasba emelkedő Kszudacs-vulkán különlegessége a különböző kitörései során keletkezett, egymásra rakódó kalderái.
A Kamcsatka-félsziget rendkívül intenzív vulkanizmusa jól ismert. Az erős vulkáni tevékenységet az okozza, hogy a félsziget a Csendes-óceánt körülvevő „Tűzgyűrű” szubdukciós zónája mentén fekszik, ahol a Csendes-óceáni kéreglemez az Eurázsiai-lemez alá bukik.
Az ISS069-E-71132 jelű felvételt a Nemzetközi Űrállomás 69. állandó személyzetének egyik űrhajósa 2023. augusztus 19-én készítette, Nikon D5 digitális fényképezőgéppel, 1150 mm fókuszú objektívvel. (Kép: NASA Earth Observatory, ISS Crew Earth Observations Facility and the Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center)
A legkülsőbb kaldera déli peremén 1079 méter magas vulkán jelenlegi képét a múltbeli kitörések egymásra rakódó kráterei és kalderái határozzák meg. A kalderák nagy, tál alakú mélyedések, amelyek akkor jönnek létre, amikor a tűzhányó kitörése után a kiürült magmakamra beomlik. A kráterek ezzel szemben kör alakú mélyedések, amelyeket a vulkáni tevékenység, a felszíni becsapódások és robbanások hoznak létre. A vulkáni komplexum legutóbb 1907-ben tört ki, amikor a kaldera északi részén látható Stübel-kráter jött létre, amelyet a Stübel-tó tölt ki, ezt észak felől a Hodutka-folyó táplálja. [A kráter és a tó Alphons Stübel (1835–1904) német természetbúvárról és vulkanológusról kapta a nevét.] A Kszudacs régebbi kitöréseinek nyoma az alsó rajzon követhető.
A kamcsatkai Kszudacs-vulkán egymásba ágyazódó kalderái. A Kszudacs első kitörései mintegy 40 ezer évvel ezelőtt történhettek, amelyek során több kitörési központból túlnyomórészt andezit ömlött a felszínre. A megszilárdult lávából és a kidobott törmelékből (tefra) pajzsszerű kiemelkedés jött létre. A pleisztocén végén két kitörés következett be, amelyek során a rajzon jelölt I. és II. kaldera keletkezett, az előbbi átmérője 10–11 km. Ezekről a kitörésekről keveset lehet tudni, mert a jégkorszakban az erős gleccserképződés jórészt eltörölte a kitörések geológiai nyomait. A két régebbi kalderán belül a holocénben (földtörténeti jelenkorban) alakultak ki a III., IV. és V. jelű kalderák. A III. kalderát létrehozó kitörés Kr. e. 7900 körül történhetett, akkor 1,5–2 km3 tefra rakódott a felszínre, a kalderát 2–3 km-esnek becsülik. Ezt a VEI-index szerinti ötös erősségű kitörést legalább 1000 évig tartó nyugalmi időszak követte. Kr. e. 5200 és 4900 körül két, ugyancsak ötös erősségű kitörés hozta létre az 5–6 km-es IV. kalderát, ekkor 10–11 km3 tefra dobódott ki. Végül, az V. jelű kalderát a Kr. u. 240-es kitörés hozta létre, amelynek hatos VEI-erőssége a Krakatau 1883-es kitöréséhez lehetett hasonló. A vulkáni anyag becslések szerint 30–36 km magasságig lövellt ki, mintegy 15 km3 tefra dobódott ki. Ennek a kalderának a térfogata 6,5–7 km2. A kitörés nyomán Kamcsatkán 12 000 km2 területen károsodott, legalább 400 km2-en pedig teljesen kipusztult a növénytakaró. (Kép: NASA ASTER volcano archive JPL)
A vulkán egyetlen újkori kitörése 1907 márciusában történt. Valószínű, hogy a pliniusi típusú kitörés több órán át tartott, miközben a kidobott anyag legalább 22 km magasságig emelkedett, a vulkáni hamu hullását még 1000 km távolságban is észlelték. Rövid nyugodt szakaszt követően a krátertó vize érintkezésbe került a magmával, aminek következtében hidromagmatikus robbanások sorozata következett be. Ez volt a kamcsatkai vulkánoknak a feljegyzések kezdete óta bekövetkezett egyik legnagyobb erejű kitörése, összességében a VEI-index (Volcanic Explosivity Index) szerinti ötös erősségű kitörés során mintegy 2,4 km3 vulkáni törmelék (tefra) dobódott ki. A nagy magasságig kidobódó anyag egy részét az északi futóáramlás (jet stream) magával sodorta Észak-Amerika felé, ami a Sziklás-hegységtől keletre szokatlanul hideg időjárást okozott.
A Stübel-tótól (más képeken Kraternoje-tó) délre fekvő nagyobb víztömeg a lefolyástalan Kljucsevoje-tó (Bolsoje-tó), vizének utánpótlását csak az eső és a hóolvadás jelenti. Bár a felvétel nyáron készült, a kaldera belső, és a vulkáni kúp külső oldalán egyaránt jól láthatók azok a völgyek, amelyekben megmaradt a hó. Ezek egyúttal a lefolyás irányát is jelzik.
A Zavarickij-vulkán kisebb krátertava, a Stübel-tó drónfelvételen. (Kép: Eugene Kaspersky Blog)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kitörő Kambalnij
Kamcsatkai ősz
Füstokádó vulkán Kamcsatkán
Kettős vulkánkitörés Kamcsatkán
Ksudach’s Nested Calderas and Craters (NASA Earth Observatory)
Ksudach: the extended Kamchatkan volcano experience with no match (Kép: Eugene Kaspersky Blog)