A Messinai-szoros

A Tirrén-tenger vizén megcsillanó napfény különleges, víz alatti hullámokat tesz láthatóvá a víz felszínén.

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) 67. legénységének egyik űrhajósa készítette a bemutatott felvételt az Appennin-félsziget és Szicília közötti tengerszorosról. A mintegy 32 km hosszú szoros a Tirrén-tengert és a Jón-tengert köti össze. Déli bejáratánál (amely a képen nem látható) a szicíliai Alí-fok és a calabriai Pellaro között 16 km széles, míg északi végén mindössze 3,15 km választja el egymástól Szicíliát és Olaszország szárazföldi részét („a csizma orrát”).

A Nemzetközi Űrállomás 67. állandó személyzetének egyik tagja az ISS-en lévő, Nikon D5 digitális kamerával 400 mm fókuszú objektívvel 2022. augusztus 5-én fényképezte le a Messinai-szorost és a Tirrén-tenger hullámait a megcsillanó napfényben. (Kép: NASA Earth Observatory, Astronaut photograph ISS067-E-248671, NASA JSC)

A szorosban a víz mélysége mintegy 250 méter. Legkeskenyebb részén a szicíliai (északnyugati) partján fekszik a szorosnak a nevét adó, 200 ezer lakosú Messina, Szicília (Palermo és Catania után) harmadik legnépesebb városa. A szoros északi (bár keletre néző) kijáratánál fekszik Szicília legkeletibb pontja, a Torre Faro, amelynek a nevét adó világítótornyon kívül nevezetessége ipari műemlékként az a 232 méter magas pilon, amely calabriai párjával 1955 és 1994 között a szoros fölött átvezetett, 220 kilovoltos távvezetéket tartotta.

A rómaiak kora óta többször felmerült, hogy a Messinai-szoroson átívelő híddal (sőt alatta fúrt alagúttal) kellene összekötni Szicíliát Calabriával. A múlt század második felétől kezdve több komoly terv is született a híd megépítésére, azonban mindegyiket elvetették, általában anyagi okokból. Legutóbb 2006-ban 3300 méter nyílású függőhidat terveztek, amely a világ legnagyobb nyílású függőhídja lett volna. A híd hat év alatt, 3,9 milliárd eurós költséggel épült volna fel, azonban a projektet törölték, bár felelevenítésére azóta is történtek próbálkozások. Mindenesetre jelenleg a sziget és a szárazföld közötti összeköttetést elsősorban a Messina és Villa San Giovanni között közlekedő kompok biztosítják.

A kép jobb oldalán láthatók azok az úgynevezett belső hullámok (internal waves), amelyek a folyadékokban és gázokban kialakuló nehézségi hullámok (gravity waves) egyik fajtái. A belső hullámok „az eltérő sűrűségű közegek találkozási felületén keletkeznek (például a vízfelszín alatt, vagy a levegőben). Ezeknek a hullámoknak az amplitúdója a felszíni hullámokénál sokkal nagyobb lehet, elérheti a 100 m-es nagyságrendet” (Wikipédia). A Messinai-szoros már az ókorban is hírhedt volt vad tengeráramlásairól, több forrás éppen a Messinai-szoros két partjára helyezi a hajósok életét megkeserítő (sőt elvevő) Szkülla és Kharübdisz mitológiai szörnyeket. A képen látható belső hullámok olyankor keletkeznek, amikor a szorosban a tengerjárás következtében észak–déli irányú az áramlás, így a hullámok a Tirrén-tengerben terjednek szét. A tenger felszínén azért váltak jól láthatóvá, mert a kép készítésekor a napfény megcsillant a víz felszínén.

A váltakozó irányú tengeráramlás, a víz viszonylag alacsony hőmérséklete, valamint a foszfor és a nitrogén magas koncentrációja a tenger vizében segíti a térségben a biodiverzitást. A szoros vizében különleges fajok éppúgy előfordulnak, mint a gazdasági szempontból értékes fajok. Előbbiek közé tartoznak például a ragadozó viperahalfélék. A szorosban néha nagytestű tengeri emlősök, delfinek és bálnák is felbukkannak, de itt él a Földközi-tengerben is honos feketekorall.

Kapcsolódó cikkek:
Afrikai por
Az Etna kitörése
Szicíliai hó
Mediterrán holdfény
Fényes csizma éjjel az űrből

Kapcsolódó linkek:
Strait of Messina (NASA Earth Observatory)