Hold körüli pályájáról készített ritkán látható, látványos felvételt a július 2-i napfogyatkozásról a Lungcsiang–2 kínai űrszonda.
A teljes napfogyatkozást a Földről a Csendes-óceán területéről és Dél-Amerikából lehetett megfigyelni. A Holdról, illetve a Hold körüli pályáról nézve ilyenkor teliföldet látunk, hiszen a Hold mögött elhelyezkedő Nap a Föld teljes, Hold felé néző oldalát megvilágítja – kivéve természetesen azt a szépen kirajzolódó sötét foltot, ahová a Hold árnyéka esik. Ennek a területnek a közepén helyezkedik el a teljes fogyatkozás foltja, amelyik a Föld forgása és az égitestek mozgása következtében végigvonul az előre kiszámítható pályán. A földfogyatkozás soha nem lehet teljes (a napfogyatkozásra használt terminológia szerint mindig „gyűrűs”), hiszen a Hold árnyékkúpja a Föld távolságában jóval kisebb átmérőjű a Földnél.
A július 2-i teljes napfogyatkozás a Hold körüli pályáról „gyűrűs földfogyatkozásnak” látszik a Lungcsiang–2 felvételén. (Kép: MingChuan Wei, Harbin Institute of Technology)
Ugyanez a Földről nézve: a chilei La Silla Obszervatóriumból ilyennek látszott a teljes napfogyatkozás. (Kép: ESO La Silla Observatory, Chile)
A Lungcsiang–2-t (Longjiang-2, DSLWP-B) 2018. május 20-án indították a Csang’–4 relészondájaként működő Csüecsiao (Queqiao) szondával együtt. Ugyanekkor állították pályára a Lungcsiang–1-et (DSLWP-A) is, amellyel azonban Hold felé vezető pályára állítása (TLI) után megszakadt a kapcsolat. Mindkét kis műholdat az északkelet-kínai Hejlungcsiang tartományban működő Harbin Egyetem fiatal mérnökei készítették, fő céljuk ultra nagy hullámhosszú csillagászati interferometriai mérések végrehajtása volt. A Lungcsiang–2 május 25-én saját hajtóművével elliptikus pályára állt a Hold körül. Négy külföldi műszert vitt magával, a látványos képeket készítő kamerát Szaúd-Arábiában a King Abdulaziz Tudományos és Technológiai Központ készítette.
A Lungcsiang páros indításuk után. (Harbin Institute of Technology: Harbin Institute of Technology)
A Harbin Egyetem csapata korábban a QB-50 konstelláció részét alkotó LilacSat–1 CubeSat műholdat fejlesztette ki, amelyet 2017-ben a Nemzetközi Űrállomásról állítottak pályára. Nagyobb rádióamatőr műholdjukat, a LilacSat–2-t viszont több kis műholddal együtt, Hosszú Menetelés–6 hordozórakétával két évvel korábban, 2015-ben állították pályára. Jelenleg a kínai és orosz műszaki egyetemek szövetsége (ASRTU, Association of Sino-Russian Technical Universities) műholdját építik, felbocsátását még idénre tervezik.
A Lungcsiang–2 műszerei. (Kép: MingChuan Wei BG2BHC)
A Lungcsiang–2 teljes sikerrel zárult küldetését végrehajtva, 432 napi működés után 2019. július 31-én előre tervezett módon becsapódott a Hold túlsó oldalába. Az 50 cm magas, 47 kg tömegű műhold 14:08 UTC-kor tűnt el utoljára a Hold mögött, számítások szerint 14:20-kor csapódott a felszínbe. A szondát január 24-én állították olyan pályára, amelynek holdközelpontja mindössze kb. 500 km magasan volt az égitest felszíne fölött, majd a perturbációk hatására egyre alacsonyabbra került, végül a felszínbe csapódott. Véletlen érdekesség, hogy becsapódásának helye becslések szerint csupán 300 km-rel északra helyezkedik el attól a ponttól, ahová 1966-ban a Lunar Orbiter–1 becsapódott, az a szonda, amelyik először fényképezte le egy felvételen a Földet és a Holdat.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A holdkutatás közeljövője
Jelek a Hold környezetéből
Holdi adatátjátszó szonda
A Lungcsiang–2 becsapódott a Holdba (The Planetary Society)
A Lungcsiang–2 felvételei
LilacSat–1
LilacSat–2
A világ legnagyobb napelemparkja jelenleg Kínában található, és az ország élen jár a napenergia hasznosításában.
