Kazahsztán északi részének sós vizű – és kalandos űrtörténeti vonatkozású – tava a Nemzetközi Űrállomásról készített fotón.
A félsivatagos kazah sztyeppék fölött repülve kapta lencsevégre a Tengiz-tavat a Nemzetközi Űrállomás (ISS) 47. számú személyzetének egyik tagja, idén április 26-án. Az 1590 km2-es területű, sekély (helyenként legfeljebb kb. 6 m mély) vizű tó jellegzetes látnivaló, az egyetlen nagyobb állóvíz Kazahsztán északi részén. Az alábbi képen a tó 50 km hosszan húzódó keleti partvidéke tűnik fel, sok kisebb szigettel.
A Tengiz-tóm ahogy az ISS utasai látták. A tájolás szerint az északi irány a képen jobbra van. (Kép: NASA / JSC)
A szigetek és az azokat elválasztó vízfelületek legalább 318-féle vízimadárfajnak adnak otthont, 22 közülük veszélyeztetett. Ez a rózsás flamingó legészakibb előfrdulási helye. A tórendszer Kazahsztánból először került fel az UNESCO világörökségi listájára, a vízi élőhely nemzetközi jelentőségű, a Ramsari egyezmény védelme alatt áll. Hidrológiai szempontból meglehetősen összetett a Tengiz-tó és környéke. A Kulanutpes nevű folyó édesvizet szállít a tóba, innen a kisebb, a fényképen kék színű tavacskák (jobbra lent). A nagy tóban azonban a lassan elpárolgó víz miatt megnő a sók koncentrációja. A szigetek furcsa alakját nehéz megmagyarázni. Van olyan elképzelés, hogy a folyó deltatorkolatából alakultak ki.
Zudov és Rozsgyesztvenszkij a start előtt... (Kép: spacefacts.de)
...és a Szojuz-23 visszatérő kabinja a majdnem végzetes landolás után. (Kép: spacefacts.de)
A szovjet/orosz emberes űrrepülések történetében ez volt az első és mindmáig egyetlen vízre érkezés – az sem szándékosan. A korabeli Szovjetunió híradásaiban „természetesen” nem számoltak be a kaland részleteiről, azok csak bő egy évtizeddel később, a glasznoszty idején kerültek nyilvánosságra. Kapcsolódó linkek:
Az űrrepülés történetének egy izgalmas, szerencsés kimenetelű epizódja játszódott le itt 1976-ban. A szovjet Szojuz-23 űrhajó, fedélzetén Vjacseszlav Zudov és Valerij Rozsgyesztvenszkij kozmonautákkal, a Szaljut-5 katonai űrállomáshoz indult október 14-én Bajkonurból. Egyes források szerint akár mintegy 80 napot, de legalább néhány hetet kellett volna ott tartózkodniuk. Ez lett volna a második expedíció, amely dokkol az űrállomásnál. Meg is érkeztek, de a megközelítés és a kapcsolódás műszaki okokból nem sikerült, így nem maradt más hátra, mint a mielőbbi landolás. Két nappal a start után, a lemerülőfélben levő akkumulátorokkal a visszatérés sem teljesen a tervek szerint zajlott. Az űrhajó visszatérő kabinja a befagyott Tengiz-tó északi részén landolt. A jégkérget beszakította és belemerült a vízbe. Éjszaka volt, a környéken hóvihar tombolt, a hőmérséklet –22 °C volt. A kapszula az energiaproblémák miatt nem volt fűtve, a mentést az időjárási körülmények nehezítették. Órákba telt, mire egyáltalán megtalálták a kabint, meg kellett várni a napfelkeltét. Búvárok segítségével nagy nehezen felhozták a kapszulát a víz színére, majd helikopterrel a jég felszínén a 8 kilométerre levő partra húzták (az egész túl nehéz volt ahhoz, hogy a helikopterrel felemeljék a levegőbe). A landolástól számított tizenegy óra elteltével aztán már maguk a mentőegységek sem voltak biztosak benne, hogy a két űrhajós élve bújik ki a kabinból, de a művelet végül sikerrel járt.
A Tengiz-tó részlete az ISS-ről készített fotón (NASA EO)
A Szojuz-23 repüléséről (spacefacts.de)
A Szojuz-23 története részletesen (AmericaSpace)
Már hagyomány, hogy portálunkon bemutatjuk, milyennek látszanak a téli és nyári olimpiák helyszínei a világűrből. Rióval sem teszünk kivételt.
