A XIX. században még kopár vulkáni táj volt, az űrfelvételen már erdőktől zöldell a hegy. Emberi segítséggel bár, de a növényzet meghódította a kis szigetet.
Amikor Charles Darwin 1843-ben először kereste fel az Atlanti-óceán déli részén, de az Egyenlítőtől nem messze, Brazília és Angola között nagyjából félúton fekvő Ascensión-szigetet, csak kopár, kihalt vulkáni tájat talált. A tengerpartot a geológiai értelemben fiatal bazalt jellemezte, amelyet alig vagy egyáltalán nem borított növényzet. (A sötét színű, finom szemcsés bazalt olyankor jön létre, ha bizonyos típusú láva a vulkánkitörés után gyorsan kihűl.) A magasabban fekvő területek valamivel – de nem sokkal – zöldebbek voltak. Főként páfrányok és fűfélék jelentették az élővilágot, fák egyáltalán nem nőttek a szigeten.
Miután a Brit Haditengerészet 1815-ben támaszpontot létesített a szigeten, a Green Mountain (azaz Zöld-hegy), a sziget legmagasabb hegye oldalában zöldségeskertet hoztak létre. Néhány évvel később Darwin botanikus barátja, Joseph Hooker komoly és összehangolt lépéseket tett annak érdekében, hogy a 859 m magas Green Mountain nevéhez méltóan zöld legyen. 1847-től kezdődően Hooker kijárta, hogy a szigetre érkező hajók tömegesen hozzanak fákat és cserjéket. Az volt a terve, hogy erdőt létesít a hegyen, hogy a fák megtartsák a vizet, ezzel erősítve az esők hatását, javítsák a talaj minőségét, és így végső soron a Zöld-hegy a megtelepedő növények számára kellemesebb környezetet biztosítson. A kísérlet kifejezetten jól sikerült.
Az Ascensión-sziget a zöldellő Zöld-heggyel a NASA Terra műholdjának felvételén. (Kép: Jesse Allen / NASA / GSFC / METI / ERSDAC / JAROS / U.S./Japan ASTER Science Team)
Amint a természetes színekben megjelenített űrfelvételen is látszik, ma már nemcsak a Zöld-hegyen, hanem a sziget többi részén is szépen fejlődik a növényzet. A hegy tetején az erdők sötétebb zöldek, míg a kevésbé sűrű növénytakaró világoszöld. A szürke és fekete területek kopárak, ott alig vannak vagy egyáltalán nincsenek növények. Az épületek fehérek. A felvételt a NASA Terra műholdjának a termikus sugárzás emisszióját és visszaverődését 14 különböző spektrális sávban mérő, japán gyártmányú ASTER (Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) műszere 2010. március 11-én készítette.
A hegy viszonylag száraz lábánál fűfélék, cserjék, bokrok és mesquito cserjék nőnek. A 330 és 600 méter közötti magasságban nedvesebb az éghajlat, ezért ott a fügekaktusz és az akácia is megél. A 600 méter fölötti, ködös, nyirkos területen bőségesen nő és terem a banán, a boróka, a gyömbér, a bambusz, a füge, a tiszafa, a fenyő, a málna és sok egyéb növény, fa.
Az egykor az Apollo programban használt követőállomás. (Kép: www.thelivingmoon.com)
A kis, 91 km2-es sziget egyébként több okból is beírta magát az űrkutatás, pontosabban a NASA történetébe. A NASA 1967-ben követőállomást létesített a szigeten az Apollo programhoz. Később a sziget légitámaszpontjának hosszú kifutópályáját tartalék leszállóhelynek jelölték ki az űrrepülőgépek számára. Legújabban pedig – amint arról portálunkon már beszámoltunk – a NASA ide telepítette a műholdak és az űrszemét követésére szolgáló MCAT (Meter Class Autonomous Telescope, méteres nagyságrendű automata távcső) 1,3 méteres automata távcsövét.
A Brit Légierő (RAF) ascensión-szigeti támaszpontja az űrrepülőgépek számára tartaléknak kijelölt, de erre a célra soha igénybe nem vett kifutópályával. (Kép: www.thelivingmoon.com) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Hárommillió űrfelvétel
Hat műhold a darabjaira hullott
Űrszemétkövető távcső
Az Ascensión-sziget kizöldítése (NASA Earth Observatory)
Az Ascensión-sziget katonai, űrkutatási és hírközlési létesítményei
Már megszokhattuk, hogy az űrből (majdnem) minden látszik. De arra csak néhány tréfás kedvű és fantáziadús amerikai kutató gondolt, hogy még az ábécé betűi is.
