Talán a leglátványosabb felhőalakzatot kapták lencsevégre az űrhajósok idén februárban Nyugat-Afrika fölött.
A Nemzetközi Űrállomás (ISS) személyzete rendszeresen készít digitális fényképeket a Földről. Ezek egyikét, egy javított felvételt mutatunk most be, amelyet február 5-én készített az ISS 16. állandó személyzete.
(Kép: NASA/JSC)
A zivatarfelhők (latinul cumulonimbus) heves, felfelé irányuló légáramlások hatására keletkeznek. A meleg, nagy nedvességtartalmú, instabil levegő konvektív mozgása formálja a felhők alakját. A napsütés hatására felmelegedő felszín közeléből a levegő felemelkedik. Ahogy magasabbra, hidegebb légrétegekbe ér, a levegő páratartalma vízcseppecskékké kondenzálódik. A jelenség a trópusokon egész évben, magasabb szélességeken a nyári időszakban jellemző.
Ahogy a víz halmazállapota légneműből folyékonnyá változik, energia szabadul fel, ami átadódik a környező levegőnek. Ez további konvekciót, felfelé áramlást idéz elő. Így keletkeznek a jellegzetesen tornyosuló felhők. A tornyok nálunk jellemzően 10, a trópusokon akár 20 km magasságig is elérnek. Itt húzódik a légkör tropopauza nevű rétege (a troposzféra és a sztratoszféra határvidéke). A tropopauzában megfordul a hőmérsékleti trend: a magasság növekedésével a hőmérséklet is nagyobb lesz. Ezért a cumulonimbus felfelé növekedése is megáll. A felhő teteje ellaposodik, üllő alakúvá válik. A Föld körüli pályáról, oldalirányból készített felvétel közepét is egy ilyen fehér, ellaposodó forma uralja.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Felhőszakadás az űrből - Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Cumulonimbus Afrika fölött (NASA Earth Observatory)
Íme az első rejtvénykérdés, amelynek megfejtésével - no és egy kis szerencsével - a világegyetem keletkezéséről és fejlődéséről szóló Typotex-könyvet lehet nyerni.
