A kör alakú, 3 és fél kilométer átmérőjű krátert a Landsat-7 távérzékelő műhold felvétele segítségével mutatjuk be.
A kanadai Québec tartomány északi vidékén található felszíni alakzatot 1943-ban egy amerikai katonai repülőgépről fedezték fel. A lakott területektől távol eső vidéken csak az 1950-es években indított geológiai expedíció során tudták részletesen megvizsgálni, s ekkor derült ki, hogy a becspódásos eredetű kráterről van szó. A meteorit-becsapódás 1,4 millió évvel ezelőtt történhetett. Azóta Kanada keleti részén több mint 20 másik hasonló meteoritkrátert fedeztek fel.
A Pingualuit-kráter 1999-ben kapta a nevét. A NASA Landsat-7 műholdjának felvétele 2002. augusztus 7-én készült. A tó vize sötétkék, a gyér növényzettel borított környék különböző szürkés-barnás árnyalatokat mutat. (Kép: J. Allen/NASA/University of Maryland)
A 3,44 km átmérűjű tó vize 267 mély. Mivel nincs összeköttetésben más vizekkel, üledékeinek vizsgálatával a kutatók bepillanthatnak régmúlt földtörténeti korszakokba. Az itteni szerencsés körülmények miatt a legmélyebb rétegek még a legutolsó jégkorszak előtti időkből származnak. Különös figyelmet érdemelnek a kovamoszat-maradványok. Ezeknek a vízben élő, mikroszkopikus méretű egysejtűeknek a közösségei alkalmazkodnak az éghajlat változásához. A Pingualuit-kráter tavának üledékében két olyan réteget azonosítottak, amelyek a klíma akkori felmelegedésére utalnak.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Óriáskráter a jég alatt
Újonnan felfedezett becsapódási kráter a Szaharában
A természet műalkotásai az űrből nézve (3)
A Pingualuit-kráter műholdképen (NASA)
A Nemzetközi Űrállomás nagyjából másfél óránként kerüli meg a Földet. Egy-egy felszíni pont felett gyorsan, néhány perc leforgása alatt átvonul, amint egy látványos felvételsorozat is mutatja.
