Eheti képünkön a Space Ship One (SS1) űrhajó látható, amint az első, magántársaság által készített rakétarepülőként szuperszonikus sebességgel száguld. A Burt Rutan fejlesztő által tervezett „magánűrhajó” 64 km magasságba jutott, s elérte az 1490 km-es óránként sebességet.
Már több akciót is szerveztek világszerte abból a célból, hogy egy magántársaság saját űrhajót fejlesszen ki. Ezek legismertebbike egy 1992-es, Kolumbusz partraszállásának 500. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázat, ami a Hold saját fejlesztésű űrhajóval (egyfajta űrvitorlás-hibriddel) történő elérését tűzte ki célul, valamint a többször felhasználható, könnyű magánűrhajó kifejlesztését megcélzó X-díj. Utóbbi első helyezettje 10 millió dollárt tehet zsebre, ami feltehetően a fejlesztési költségek mellett elhanyagolható lesz.
Az X-díjat nem utolsó sorban az eredetileg kijelölt dátum tarthatatlansága miatt időnként módosítani kellett, a feltételeket pedig néha át kellett alakítani.
Az X-díjnak most elsődleges feltétele a 100 km-es magasság három héten belüli kétszeri elérése, tehát nem a Föld körüli keringés, s ezért nem is beszélhetnénk valódi űrhajóról. Noha egyes értékelések szerint a világűr nem létező „határa” valahol 100 km magasságban lehet. Bizonyos légköri elemek azonban még 1000 km magasságban is kimutathatóak, a Nemzetközi Űrállomás 400 km magasságban kering, 200 km alatt pedig már eleve halálra ítéltek a műholdak – a nagy légköri súrlódás miatt hamar belépnek a sűrűlégkörbe, s megsemmisülnek.
Az SS1 a kaliforniai Mojave-sivatag fölött hajtotta végre repülését. Egy „hordozórepülőgép” szárnyára szerelve emelkedett fel, majd arról leválva, rakétahajtóművét bekapcsolva elérte a 64 km-es magasságot. Az SS1 csapata már tavaly december óta teszteli „űrhajójukat”. Az X-díjért jelenleg még 25-en versenyeznek.
Képünkön a Space Ship One „X-díj-esélyes magánűrhajó”, az azt hordozó repülőgép, a White Knight, valamint a Hold látható a május 13-ai repülés alkalmával.
Bizonyos baktériumok extrém körülmények között is életben maradnak.
