Szeptember 29-én, hétfőn volt tizenöt éve, hogy a Discovery űrrepülőgép a Challenger balesete után esőként indult útjára. Most azt várjuk, hogy az Atlantis hasonló útra induljon a Columbia után...
A Challenger 1986. január 28-án bekövetkezett balesete után az amerikai űrrepülőgép-program több mint két és fél évig szünetelt. Ez idő alatt jelentős technikai változtatásokkal tették biztonságosabbá az űrrepülőgépeket, illetve bizonyos mértékben átalakították a NASA űrrepülések lebonyolításáért felelős szervezeteit. Hosszú szünet után tehát 1988. szeptember 29-én indult útnak a Discovery. Fedélzetén a minimális, ötfőnyi személyzet (Frederick Hauck, Richard Covey, John Lounge, George Nelson és David Hilmers) volt. A négy napos küldetés legfondosabb feladata egy TDRS jelű távközlési műhold pályára állítása volt. Ma már szinte kizárólag ilyen műholdakkal biztosítják az űrrepülőgépek, a Nemzetközi Űrállomás, illetve egyes tudományos műholdak (pl. a Hubble űrtávcső) és a földi irányítás között a kapcsolatot. A Discovery hetedik indítása az STS-26 jelű küldetésre, 1988 szeptemberében (Fotó: NASA) A hír most különösen aktuális. A Columbia balesete után ugyanis ismét azt várjuk, hogy néhány hónapnyi kényszerszünet után folytatódjon az űrprogram. A jelenlegi tervek szerint az Atlantis jövő nyári startjával fognak másodszor is újraindulni az űrrepülőgépek repülései. A tervek szerint az első repülésen csak a módosított rendszereket, illetve a vizsgálati-javítási lehetőségeket ellenőrzi majd a legénység.
Mintegy tíz nappal indítása után elkészült a NASA újdonsült űrobszervatóriumának első felvétele.
