Pár napja kiderült, hogy a NASA által nyilvánosságra hozott, és a sérült űrrepülőgépet ábrázoló nagyfelbontású felvételt – melyet állítólag a Légierő Starfire rendszere készített – nem a nevezett eszközzel, hanem amatőr eszközökkel készítették! Az alábbiakban ezzel kapcsolatos háttéranyagunkat olvashatják.
Mint arról korábban beszámoltunk, Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
a NASA nyilvánosságra hozta azt a "nagyfelbontású" fotót, amely a Columbiát ábrázolja, hozzávetõlegesen egy perccel azelőtt, hogy megszakadt vele a rádiókapcsolat, és amelyen jól látható a bal szárny sérülése. Az elmúlt néhány napban azonban kiderült, hogy a fénykép, a korábbi kijelentésekkel ellentétben, nem a légierő Starfire megfigyelőállomásának egyik teleszkópjával, hanem a megfigyelőállomáson dolgozó három mérnök saját, 8,5 centiméteres távcsövével, és egy 11 éves számítógéppel készült, “szabadidős tevékenységként”...
A korábban általunk is bemutatott fotó
Az állomás műszaki igazgatója, Robert Fugate elmondása szerint a NASA-tól nem kérték fel őket, hogy készítsenek képet a leszállási folyamat közepén lévő Columbiáról. A híressé vált képet Robert Johnson, Rick Cleis, és Roger Petty készítette, saját felszereléssel. Céljuk mindössze annyi volt, hogy egy nagy sebességgel mozgó tárgyról készítsenek felvételeket.
Mint ez a példa is mutatja, ilyen, vagy ehhez hasonló képeket
az amatőrcsillagászatban használatos, viszonylag alacsony költségű eszközökkel elő lehet állítani, akár pályán keringő űreszközökről is. (A Starfire-t eredetileg az orosz és kínai műholdak, űrhajók távoli "tanulmányozására" hozták létre, annak érdekében, hogy a hidegháborúban másképpen nem megszerezhető adatokat gyűjtsenek az egyes (elsősorban katonai) űreszközök felépítéséről. Egyes vélekedések szerint, ha a Starfire rendszerrel készítenének képet egy űrrepülőgépről, akkor a képen akár az egyes hővédő csempék is láthatók lennének - már legalábbis a felbontás alapján...).
Az űrrepülőgép (vagy éppen a Nemzetközi Űrállomás) azonosításához sem kell nagy bonyolultságú radar-, vagy optikai-rendszer, azok ugyanis szabad szemmel is jól láthatók, az égbolton gyorsan (3-7 perc alatt) átvonuló fényes pontként. Arra a kérdésre, hogy mikor várjuk az űrrepülőgépet, vagy az űrállomást, választ adhat például a Heavens-Above oldala.
A Nemzetközi Űrállomás és az űrrepülőgépek szabad szemmel is láthatók az esti, vagy a hajnali égbolton. Ez a kép egy hosszú (2 perces) expozíciós idővel készült felvétel, amelyen a Nemzetközi Űrállomás (fényesebb vonal), és a róla már levált Endeavour űrrepülőgép (STS-113 küldetés, halványabb vonal) haladásának nyoma látható. Készítette: John Locker (Anglia)
Egy jobb amatőr távcsővel annyira finomítható a látvány,
hogy határozottan kivehetők lesznek a néhány száz kilométer magasan keringő űreszköz körvonalai. Nem ritka, hogy látni lehet az éppen űrsétát végző asztronautákat (fényes, fehér pontként), vagy éppenséggel, közvetlenül start után (közel száz km-es magasságban), a külső hajtóanyagtartályt (sárgás színű folt) az űrrepülõgép mellett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy leolvashatók a feliratok az űrrepülőgép oldaláról, vagy látjuk integetni az űrhajósokat!
Az égen "átvonuló" Nemzetközi Űrállomásról (ISS) rendszeresen készít képet többek között John Locker. Honlapján sok, amatőrtávcsővel készült fénykép található, a Mir-ről, Nemzetközi Űrállomásról, és az űrrepülőgépekről is. Az alábbiakban két képet közlünk John gyűjteményéből.
A Nemzetközi Űrállomás és az Atlantis, ahogy egy földi amatőrtávcső látja - mellette a magyarázat, hogy mit hogyan kell értelmezni. Készítette: John Locker (Anglia)
A fenti fénykép és VRML (virtuális valóság) modellje. Készítette: John Locker (fotó) és Tom Gwilym (VRML-modell)
STS-107: A NASA nyilvánosságra hozta a sérült szárnyról készült felvételt
STS-107: Megtalálták a Columbia egyik szárnydarabját
Heavens-Above:
John Locker honlapja:
A személyzettel végzett űrrepülések történetében bekövetkezett eddigi két legsúlyosabb katasztrófa egyértelműen igazolja, hogy az űrrepülőgépek repülésének legkritikusabb szakaszai a fel- és a leszállás. Sorozatunk utolsó részéből kiderül, hogy amennyiben a visszatérés során valami rosszul alakul, a személyzetnek igen kevés esélye van...
