A személyzettel végzett űrrepülések történetében bekövetkezett eddigi két legsúlyosabb katasztrófa egyértelműen igazolja, hogy az űrrepülőgépek repülésének legkritikusabb szakaszai a fel- és a leszállás. Sorozatunk utolsó részéből kiderül, hogy amennyiben a visszatérés során valami rosszul alakul, a személyzetnek igen kevés esélye van...
Kapcsolódó cikkek:
Amikor mindennek működnie kell
A felsőlégkörön történő áttöréskör, amikor az űrrepülőgép a hangsebesség többszörösével repül, illetve külső része több száz, sőt akár 1500 Celsius fokra is felmelegszik, nincs mód a gép biztonságos elhagyására. (Ennek értelme sem lenne, hisz a nagy sebesség és a magas hőmérséklet miatt a személyzet még mindig a kabinban van a legnagyobb biztonságban, - akkor is, ha az akár irányíthatatlan…)
Csak az erős fékeződéssel is járó hőterhelés után, már az utasszállító repülőgépek utazási magasságában van mód a menekülésre (például egy esetleg irányíthatatlanul közeledő űrrepülőgépből)! A Challenger katasztrófája után az űrrepülőgép beszállóajtaját átépítették, azt baj esetén ki lehet robbantani. Ezután az űrhajósok el tudják hagyni a gépet, az úgynevezett menekítőrúd segítségével. Ez a teleszkópos mentőrendszer mindössze két perc alatt képes a teljes nyolctagú személyzet kimentésére. A rúd csak kis helyet foglal el a fedélzet közepén. Fejlesztésének költségei jóval kisebbek a többi elképzelés számított költségeinél: az arány 2,3 millió dollár a 70 millióhoz képest.
A mentési folyamat a következőképpen zajlik:
kinyitnak egy szelepet, amely kiegyenlíti a kabin belső nyomását a külső légterével, majd nagyjából 7 kilométeres magasságban kirobbantják a menekülőnyílás fedelét. Ekkor csúszik ki a 3 méter hosszú rúd, és 45°-os szögben a földhöz, illetve 15°-os szögben a gép farokrészéhez áll be. Hat kilométeres magasságnál és 320 km/órás sebességnél a személyzet tagjai egyenként egy speciális kapoccsal a rúdra csatlakoznak, majd kiugranak a gépből. A rúdról lecsúszás után - a kiugrás után 5 másodperccel - kinyílik az ejtőernyő, és az űrhajós biztonságosan földet ér. A vezetőrúd jelentősége abban van, hogy a ráfüggesztett űrhajóst a szárny alá vezeti, így elkerülhető az azzal történő – és minden bizonnyal halálos kimenetelű – ütközés.
Korábban felmerült egy olyan elképzelés is, miszerint az űrrepülőgép utaskabinja - egy részben leválasztva - ejtőernyővel térjen vissza a Földre. A szükségessé váló nagymérvű átalakítást, amely technikailag nehezen lett volna megvalósítható végül is elvetették, és maradt, az eddig csak bábúval kipróbált menekítőrúd...
Schuminszky Nándor
VÉGE
Hogyan működik az űrrepülőgép?
Hogyan működik az űrrepülőgép? (1. rész): A STARTELŐKÉSZÍTÉS
Hogyan működik az űrrepülőgép? (2. rész): PROBLÉMÁK A VISSZASZÁMLÁLÁSKOR
Hogyan működik az űrrepülőgép? (3. rész): IRÁNY AZ ORBITÁLIS PÁLYA!
Hogyan működik az űrrepülőgép? (4. rész): HA SIKERTELEN AZ INDULÁS
Hogyan működik az űrrepülőgép? (5. rész): HAZATÉRÉS