Hogyan működik az űrrepülőgép? (6. rész): SIKERTELEN LESZÁLLÁS
(Rovat: A Columbia utolsó útja, Az űrrepülőgép - 2003.02.15 18:42.)

A személyzettel végzett űrrepülések történetében bekövetkezett eddigi két legsúlyosabb katasztrófa egyértelműen igazolja, hogy az űrrepülőgépek repülésének legkritikusabb szakaszai a fel- és a leszállás. Sorozatunk utolsó részéből kiderül, hogy amennyiben a visszatérés során valami rosszul alakul, a személyzetnek igen kevés esélye van...

Amikor mindennek működnie kell
A felsőlégkörön történő áttöréskör, amikor az űrrepülőgép a hangsebesség többszörösével repül, illetve külső része több száz, sőt akár 1500 Celsius fokra is felmelegszik, nincs mód a gép biztonságos elhagyására. (Ennek értelme sem lenne, hisz a nagy sebesség és a magas hőmérséklet miatt a személyzet még mindig a kabinban van a legnagyobb biztonságban, - akkor is, ha az akár irányíthatatlan…)
Csak az erős fékeződéssel is járó hőterhelés után, már az utasszállító repülőgépek utazási magasságában van mód a menekülésre (például egy esetleg irányíthatatlanul közeledő űrrepülőgépből)! A Challenger katasztrófája után az űrrepülőgép beszállóajtaját átépítették, azt baj esetén ki lehet robbantani. Ezután az űrhajósok el tudják hagyni a gépet, az úgynevezett menekítőrúd segítségével. Ez a teleszkópos mentőrendszer mindössze két perc alatt képes a teljes nyolctagú személyzet kimentésére. A rúd csak kis helyet foglal el a fedélzet közepén. Fejlesztésének költségei jóval kisebbek a többi elképzelés számított költségeinél: az arány 2,3 millió dollár a 70 millióhoz képest.


A mentési folyamat a következőképpen zajlik:
kinyitnak egy szelepet, amely kiegyenlíti a kabin belső nyomását a külső légterével, majd nagyjából 7 kilométeres magasságban kirobbantják a menekülőnyílás fedelét. Ekkor csúszik ki a 3 méter hosszú rúd, és 45°-os szögben a földhöz, illetve 15°-os szögben a gép farokrészéhez áll be. Hat kilométeres magasságnál és 320 km/órás sebességnél a személyzet tagjai egyenként egy speciális kapoccsal a rúdra csatlakoznak, majd kiugranak a gépből. A rúdról lecsúszás után - a kiugrás után 5 másodperccel - kinyílik az ejtőernyő, és az űrhajós biztonságosan földet ér. A vezetőrúd jelentősége abban van, hogy a ráfüggesztett űrhajóst a szárny alá vezeti, így elkerülhető az azzal történő – és minden bizonnyal halálos kimenetelű – ütközés.

Korábban felmerült egy olyan elképzelés is, miszerint az űrrepülőgép utaskabinja - egy részben leválasztva - ejtőernyővel térjen vissza a Földre. A szükségessé váló nagymérvű átalakítást, amely technikailag nehezen lett volna megvalósítható végül is elvetették, és maradt, az eddig csak bábúval kipróbált menekítőrúd...

Schuminszky Nándor

VÉGE