Az őslénykutatók munkáját hatékonyabbá teheti, ha „megtanítják” az űrfelvételeket feldolgozó számítógépes programot arra, hogy hol érdemes keresni a gazdag új lelőhelyeket.
A paleontológusok, vagyis az őslénykutatók munkája jellemzően a terepen zajlik, méghozzá az évnek csak egy meghatározott időszakában. Számos lelőhely elérhetősége főleg a nyári időszakra, a megfelelő időjárás idejére korlátozódik. A terepmunka nem mindig egyszerű, gyakran a modern civilizáció áldásaitól – az internet-hozzáféréstől, mobiltelefonos hálózatoktól, vezetékes ivóvíztől, elektromos hálózatoktól – távol folyik. Ha pedig az időjárás kedvezőtlenre fordul, például esős időszak köszönt be, a kutatók egy időre a sárba ragadhatnak.
Az eső azonban hasznos is lehet, hiszen a víz lemoshatja a felszínt borító üledékes rétegeket, napvilágra segítve újabb megkövesedett ősmaradványokat (fosszíliákat) tartalmazó kőzeteket. A víz ilyen jótékony eróziós hatása leginkább a lejtős terepen érvényesül. A meredek lejtőkön nehéz ugyan mozogni, a paleontológusok számára mégis sokat ígérhetnek. Két amerikai őslénykutató nemrég a fejébe vette, hogy űrfelvételek segítségével próbálják növelni esélyeikat az új, gazdag leletanyagot kínáló lelőhelyek felkutatására. A kísérleti terep, ahonnan már számos értékes fosszília előkerült, az USA Wyoming államában található.
A több hullámhosszon készült űrfelvételeken – a korábbi eredmények alapján – azonosították a már ismert, alkalmas lelőhelyeket. A több mint 200 lépésből álló iterációs folyamat végén a számítógépes program, miután megtanították a felszíntípusok jellemzőire, képes volt elkülöníteni a különböző felszínborítási fajtákat, mint például a kopár felszínt, az erdőket, a vizes területeket – és az ígéretes ősmaradvány-lelőhelyeket is. Az egész területet ábrázoló térkép egyrészt természetesen jól visszaadta a már ismert helyszíneket. Másrészt új jelölteket is azonosított, amelyeket még nem vizsgáltak közelebbről a paleontológusok, de leginkább ott érdemes tovább folytatniuk a kutatásaikat.
A műholdas távérzékeléssel nyert adatok alapján készült térképen a lejtőket sötét árnyalatok jelzik. Az ősmaradványok kutatása szempontból ígéretesnek tűnő helyszínek piros színűek. Nem meglepő, hogy ez utóbbiak sok helyen egybeesnek az eróziónak jobban kitett, meredek lejtős területekkel. (Kép: NASA EO / Robert Simmon / Landsat-7 ETM+ / Anemone et al. 2011)
Kapcsolódó linkek:
Fosszíliákra vadászni a világűrből (NASA EO)
Az űrkutatás felől induló technológia-átadás megszokott dolog, de ritkán hallunk fogászati célú alkalmazásról.
