Az NGC 1277 katalógusszámú, idős elliptikus galaxis miatt lehet, hogy át kell gondolni a galaxisfejlődési modelleket.
Egy kutatócsoport az NGC 1277 csillagainak mozgása alapján arra az eredményre jutott, hogy a galaxis közepén egy 17 milliárd naptömegnyi fekete lyuk bújik meg. A mért tömegérték egyike az eddig ismert legnagyobbaknak. A galaxismag valaha, a világegyetem történetének egy sokkal korábbi időszakában minden bizonnyal aktív volt, olyan, mint a legfényesebb ismert kvazárok. Ezek energia-kibocsátásához az „üzemanyagot” a környezetükből beléjük spirálozó anyag biztosítja.
A tőlünk kb. 250 millió fényévre, a viszonylag közeli Perseus galaxishalmazban levő NGC 1277 a Hubble-űrtávcső felvételén. [Kép: NASA / ESA / A.C. Fabian / R.C.E. van den Bosch (MPIA)]
Az NGC 1277 kvazárja már kihunyt, a központi szupernagy tömegű fekete lyuk aktivitásához elfogyott az utánpótlás. Ez teljesen megszokott dolog, a galaxisok túlnyomó többsége – így saját Tejútrendszerünk is – tartalmaz központi fekete lyukat. A rendszer igazi különlegessége az, hogy az NGC 1277 esetében a fekete lyuknak és magának az anyagalaxisnak a tömegaránya a szokásosnál lényegesen nagyobb. Míg általában a központi fekete lyuk tömege mintegy 1 ezreléke annak, ami a galaxis csillagaiban összegyűlt, addig ebben az esetben a galaxis teljes tömegének 14%-a fekete lyukban koncentrálódik. Ez pedig ellentmond annak az általános vélekedésnek, hogy a galaxisok és a központi fekete lyukak együtt fejlődtek, ütközések és összeolvadások sorozatán át. Így a tömegarányok is nagyjából hasonlók maradtak: kis galaxishoz kisebb (néhány százezres vagy milliós naptömegű), nagyhoz nagyobb (akár több milliárd naptömegnek megfelelő) fekete lyuk illik.
Egy fecske persze még nem csinál nyarat. Ha a Hubble-űrtávcsővel és a texasi Hobby-Eberly-teleszkóppal végzett mérések eredménye beigazolódik, sőt a kutatócsoport másik öt gyanús jelöltjénél is ilyen szokatlan tömegarányt találnak majd, akkor komolyan foglalkozni kell a jelenleg elfogadott modellek újragondolásával, finomításával. A megoldást minden bizonnyal a korai univerzumban kell keresni. Az NGC 1277 is több mint 8 milliárd éves, és semmi jel nem mutat arra, hogy az azóta eltelt idő alatt kölcsönhatásba lépett volna bármely más galaxissal. A felfedezésről beszámoló szakcikk a Nature folyóiratban jelent meg.
Kapcsolódó linkek:
Szokatlanul nagy fekete lyuk az NGC 1277 közepén (MPIA)
Az NGC 3314A és B jelű galaxisok képe a mi földi nézőpontunkból épp átfedi egymást.
