Az GN-108036 jelű, egyik legfiatalabb ismert galaxis a Spitzer- és a Hubble-űrtávcső felvételein. A ma észlelt fénye 12,9 milliárd évvel ezelőtt indult útnak, mintegy 750 millió évvel az Ősrobbanás után. A galaxis csak az infravörös tartományban észlelhető és vörös foltként jelenik meg az e tartományban érzékeny detektorok felvételein. (Kép: NASA / JPL-Caltech / STScI / University of Tokyo)
A Hubble- és Spitzer-űrtávcsövek segítségével azonban a kutatók egy lépéssel tovább jutottak, és sikerült bepillantást nyerniük e távoli galaxis belsejébe. Az űrtávcsövek mérései alapján sikerült megmérni az ún. csillagkeletkezési rátát, amely azt jelzi, hogy milyen ütemben születnek új csillagok a galaxis por- és gázanyagából.
Kiderült, hogy ebben a távoli galaxisban hatalmas aktivitással zajlik a csillagkeletkezés, mintegy száz naptömegnyi anyag alakul át évente csillagokká. Ez 30-szorosa a Tejútrendszerben megfigyelt jelenlegi csillagkeletkezési rátának. Ez nagyon meglepő, mivel a galaxis kicsi, és az Univerzum korai szakaszában a jelenlegi elméletek szerint a galaxisok még nem gyűjtötték össze teljes anyagukat.
A felfedezett galaxis fontos szerepet játszhatott az Univerzum korai fejlődésében, amikor az ún. sötét korszak véget ért és az első csillagok, galaxisok kialakultak. Az, hogy ilyen hatalmas ütemben zajlott e galaxisban a csillagkeletkezés, azt jelzi, hogy az Univerzum korai szakaszában a galaxisok rendkívül gyorsan halmozták fel anyagukat. Ez az objektum tehát a mai Univerzumban ismert nagy tömegű és fejlődésükben jelentősen előrehaladott galaxisok elődje lehet.
