Két égitest egy „áráért”?

A New Horizons szonda következő célpontja a Kuiper-övben még izgalmasabb lehet, mint eddig hitték.

Mint ismeretes, a Plútó és holdrendszere tanulmányozását követően a NASA New Horizons űrszondája kifelé tart a Naprendszerből. A Plútónál gyűjtött mérési adatait már teljes egészében lesugározta a Földre. Mivel működőképes maradt, azt tervezik, hogy 2019. január elsején elhalad és méréseket végez a Kuiper-öv egyik útjába eső kis égitestje mellett. A 2014 MU₆₉ jelzésű, 2014-ben felfedezett objektumról eddig viszonylag keveset tudtunk.

A Naprendszer története korai időszakának tanúja 6,5 milliárd kilométeres távolságban van tőlünk. Idén július 17-én pályája úgy alakult, hogy a Földről nézve elhaladt egy a háttérben levő távoli csillag előtt. A kisbolygó „árnyéka” Dél-Amerika déli csücskére, Patagóniára vetült. Ez alkalmat adott ún. okkultációs megfigyelésekre. Az Argentína területén több helyszínen végzett csillagászati mérések alapján az árnyék tulajdonságaiból a kisbolygó méretére, alakjára, esetleg a környezetére vonatkozó információkat reméltek. Ezek segíthetnek a New Horizons pályájának, az égitest melletti elhaladásának a jobb megtervezéséhez.

A 2014 MU₆₉ okkultációs méréseinek legmeglepőbb eredménye, hogy talán nem is egy, hanem két kisbolygóról van szó. Amennyiben ez igaz, a két égitest egymáshoz nagyon közel, szinte érintkezve kell keringjen. Az adatok másik lehetséges értelmezése szerint nem kettős, hanem egyetlen, de igen elnyúlt testű kisbolygóról van szó, alakja semmiképp nem hasonlít a gömbhöz.

Fantáziaképen az egyik lehetséges értelmezés. Eszerint a New Horizons következő célpontja egy szoros kettős kisbolygó lehet. (Kép: NASA / JHUAPL / SwRI / Alex Parker)

A teljesség kedvéért a másik elképzelés, amely egy furcsa alakú égitestről szól. Ha minden jól megy, már nem kell sokáig várni, hogy kiderüljön az igazság: a modelleket 2019 első napján a helyszínen ellenőrizheti a New Horizons! (Kép: NASA / JHUAPL / SwRI / Alex Parker)

A kisbolygó méretére vonatkozó becslés szerint ha egy testről van szó, hosszúsága nem haladja meg a 30 km-t. Ha esetleg két, gömbszerűbb komponensből áll a rendszer, azok 15-20 km-es átmérőjűek lehetnek. Az új felfedezés mindenesetre még izgalmasabbá teszi a várakozást a New Horizons adataira.

Az okkultációs mérések megtervezése nem egyszerű. A júliusi volt a harmadik alkalom egy sorozatban. Mind a kisbolygó, mind a háttércsillag aktuális égi pozícióját elegendő pontossággal kell ismerni ahhoz, hogy ki lehessen számítani a megfigyelések ideális helyét. A tervezéshez két űrcsillagászati eszköz, a Hubble-űrtávcső és a Gaia pozíciós csillagászati szonda adataira támaszkodtak.

Kapcsolódó cikkek:
Folytatódik több sikeres amerikai küldetés
A Plútó után
Célpontjelöltek az utolsó pillanatban
New Horizons: célpont kerestetik

Kapcsolódó linkek:
A vártnál is érdekesebbnek tűnik a New Horizons következő célpontja (NASA)