A Japán Űrügynökség (Japan Aerospace Exploration Agency, JAXA) a múlt héten bejelentette, hogy bő öt év után kikapcsolták a műhold fedélzetén levő rádióadót. Így az Akari (korábbi nevén ASTRO-F) űrcsillagászati mesterséges hold mostantól inaktívan kering a Föld körül. Az Akari 2006. február 22-én indult, az M-5 típusú hordozórakéta nyolcadik repülése alkalmával. Ez volt az első japán infravörös űrtávcső. Minimálisan elvárt élettartama egy, remélt működési ideje három év volt, amit túl is teljesített. A tudományos célú megfigyelési program nem most, hanem már 2011 júniusában leállt, miután május végén meghibásodott a fedélzeti elektromos energiaellátó rendszer.
Az égboltot feltérképező űrteleszkóp katalógusa mintegy 1,3 millió infravörös sugárforrást tartalmaz. Az Akari csillagkeletkezési területek porfelhőit, távoli galaxisokat, és a Naprendszer kisbolygóit vizsgálta az 1,7 és 180 mikrométer közötti hullámhosszakon, 70 cm-es átmérőjű távcsövével. Az infravörös űrtávcső tudományos programjának már a meghosszabbított részét teljesítette, mivel a detektorait az abszolút nulla fok közelébe hűtő közeg (folyékony hélium) már korábban, 2007 augusztusában kifogyott. Így csökkent az űrtávcső érzékenysége, és csak a közeli infravörös tartományban használhatták tovább.
Az Akari által 2007 augusztusáig felmért 5120 kisbolygó elhelyezkedése a Naprendszerben, „felülnézetből”. A katalógusban található legtöbb kisbolygó a Mars és a Jupiter pályája közötti fő övben helyezkedik el, de jól láthatók például a Jupiter pályája mentén két helyen (az L4 és L5 Lagrange-pont környezetében) sűrűsödő ún. trójai kisbolygók is. (Kép: ISAS / JAXA, Usui et al.)
Az Akari programjában az Európai Űrügynökség (ESA) is partner volt: 2006-2007-ben svédországi földi követőállomását bocsátotta rendelkezésre az adatok vételéhez, és az adatok feldolgozásában is részt vett. Cserébe európai kutatók a távcsőidő tíz százalékára pályázhattak tudományos programjavaslataikkal.
Az égbolt háttérfényesség-eloszlása három infravörös hullámhosszon (2 és 4 μm között), az északi ekliptikai pólus irányában, az Akari fél éven át végzett megfigyelései alapján. A mindhárom hullámhosszon hasonló szerkezetet mutató fluktuációk nem magyarázhatók meg ismert infravörös sugárforrások hatásával, ezért feltételezik, hogy a világegyetem anyagából kialakult legelső, de egyedileg természetesen nem felbontható csillagok összesített fényét látjuk. Ezek a csillagok az ősrobbanás után mindössze 300 millió évvel keletkezhettek. (Kép: JAXA / Szöuli Nemzeti Egyetem, Matsumoto et al.)
Az Akariról és más eredményeiről szóló korábbi cikkeink a lap alján elérhetők.
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
Az Akari jól működik
Égtérkép infravörösben
Európai űrcsillagászati központ
Galaxisok keletkezése és fejlődése
Csillagkeletkezési régiók nyomában
Hullámot vet a Betelgeuse
Kapcsolódó linkek:
Akari honlap (JAXA)
Megosztás:
