A NASA földi és műholdas méréseken alapuló elemzése szerint 2016 első féléve két paraméter szerint is minden korábbi rekordot meghaladóan melegnek bizonyult.
Egyrészt, 2016 első félévének minden egyes hónapjában az adott hónap átlagos hőmérséklete a legmagasabb volt, mióta 1880-ban a modern értelemben vett feljegyzések elkezdődtek. Másrészt, a hat hónap közül ötben idén volt a legkisebb az északi sarkvidéket borító jégtakaró kiterjedés, mióta 1979-ben elkezdődtek a rendszeres műholdas megfigyelések. Kivételt csak a március jelentett, ez a hónap a második helyre szorult a sokéves összevetésben. Az első megállapítást a NASA Goddard Űrtudományi Intézetének (GSSI), a másodikat a NASA Goddard Űrközpontnak a munkatársai tették. Emellett az első félév átlaghőmérséklete 1,3 °C-kal volt magasabb a XIX. század utolsó két évtizede átlagánál.
A Föld 2016. első félévi átlaghőmérsékletének eltérése a sokévi átlagtól. Az átlagnál sok helyütt több fokkal magasabb hőmérséklet elsősorban az északi félgömbre jellemző (Kép: NASA GISS)
Az első félévi átlaghőmérséklet alakulása 1880 és 2016 között. A viszonyítási alapot az 1880–1899 évek átlaga jelenti, a zöld szaggatott vonal az ehhez képest mért 1 °C-os emelkedésnek felel meg. A 2016. év kiugróan magas értékét a szokottnál erősebb El Niño jelenségnek tulajdonítják. (Kép: NASA GISS)
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a számszerű rekordoknál sokkal fontosabb az az aggasztó tendencia, mely szerint mindkét említett paraméterben folyamatos, egyirányú változás (a hőmérséklet emelkedése, illetve a jégtakaró zsugorodása) figyelhető meg, amit a szén-dioxid és más üvegházgázok légköri koncentrációjának növekedése okoz. Az arktiszi jégtakaró kiterjedése a nyári olvadási időszak csúcsán most 40%-kal kisebb, mint az 1970-es és az 1980-as években. Az arktiszi jégtakaró szeptemberi kiterjedése átlagosan évi 13,4%-kal csökken. Az Arktisz melegedésének üteme még a globális tendenciát is felülmúlja. Ugyanakkor azt is hozzátették, hogy tavaly októbertől kezdődően a szokatlanul erős El Niño jelenség is hozzájárult a globális hőmérséklet emelkedéséhez.
Az északi sarkvidéki jégtakaró maximális kiterjedése az 1981–2010 évek átlagához képest (millió négyzetkilométerben). Az ezredforduló előtt az átlagosnál nagyobb, azóta az átlag alatti kiterjedésű jégtakaró a jellemző, a csökkenés nagyjából folytonos tendenciát mutat. (Kép: NASA / Meier)
A sarkvidék kizöldülése: Kanada és Alaszka vegetációs indexének változása 1984 és 2012 között. A zöld területeken nőtt, a barnákon csökkent a vegetáció. A szembeötlő változás a felmelegedésnek tulajdonítható. (Kép: NASA / GSFC / Scientific Visualization Studio / Cindy Starr)
A NASA jelenleg 19 földmegfigyelő műholdat működtet, de ezen kívül kutatói szerte a világon számos helyszíni mérést is végeznek, hogy jobban megértsék a Föld mint rendszer működését és a változások menetét. Ennek jegyében idén kezdték el Alaszkában és Kanadában az északi sarkvidék sérülékenységének vizsgálatát az ABoVE (Arctic-Boreal Vulnerability Experiment) keretében. Megfigyelik, hogyan reagálnak az erdők, a permafroszt és más ökoszisztémák a sarkvidék átlagosnál is gyorsabb melegedésére. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Télen is kevesebb a jég az Arktiszon
Az Arktisz jégtakarójának zsugorodása
Több a meleg, mint a hideg
Gyarapodó jég az Arktiszon
A Föld jege
Civilizációs eredetű szén-dioxid megfigyelése az űrből
Éghajlati rekordok (Goddard Media Studios)
A NASA földmegfigyelési programja
A NASA IceBridge programja
A NASA ABoVE küldetése
Délkelet-Ázsia legjellegzetesebb időjárási-éghajlati jelensége a monszun. Legfontosabb jellemzői a NASA műholdak felvételeiből összeállított animáción követhetők.
