Balról jobbra: Hoshide, Malencsenko és Williams, egy start előtti bajkonuri űrruhás gyakorlaton, július 3-án. (Kép: NASA / Viktor Zelencov)
Érdekes évfordulós egybeesés, hogy ugyancsak július 15-én, de 37 évvel ezelőtt, 1975-ben indult az első nemzetközi emberes űrküldetés, a Szojuz–Apollo-program. A Szojuz-19 és az Apollo-18 ugyanazon a napon, hét és fél óra különbséggel startolt Bajkonurból, illetve a floridai Cape Canaveralről. Igazából ez volt az első lépés, amelyet a két nagyhatalom megtett az együttműködés útján, s ami végső soron az ISS megépítéséhez és közös üzemeltetéséhez is elvezetett. Jelenleg a százmilliárd dolláros űrállomás programjában öt különböző űrügynökség és 15 állam működik együtt.
Az 50 éves Malencsenkónak ez a mostani az ötödik űrrepülése. 1994-ben még a Mir űrállomáson kezdte űrhajós-pályafutását, eddig háromszor járt az ISS-en. A 7. legénységben (2003-ban) parancsnokként vett részt. A 46 éves Williams most másodszor indult hosszú időtartamú űrrepülésre. Az amerikai űrhajósnő 2006 és 2007 folyamán a 14. és 15. számú személyzetben szolgált. Az űrhajózási rekordok közé több dologgal is bekerült: eddig ő az a nő, aki a legtöbb űrsétát végezte (négyet), és a hölgyek közül senki sem töltött több időt a Föld körül egyetlen küldetésen, mint ő (majdnem 195 napot). A Japán Űrügynökség (JAXA) űrhajósa, a 44 éves Hoshide szintén nem újonc, most repül másodjára. Az űrállomáson 2008-ban járt, igaz, csak a 13 napos, STS-124 jelű űrrepülőgépes küldetésen, amikor a japán Kibo kutatólaboratórium került fel az ISS-re.
Szeptemberben, amikor Padalka, Rjevin és Acaba visszatér a Földre, Sunita Williams személyében női parancsnoka lesz az űrállomásnak, immár az eggyel megnövelt sorszámú, 33. személyzetben. (Ez lesz a második ilyen alkalom az égi laboratórium történetében: az ugyancsak amerikai Peggy Whitson 2008-ban a 16. sorszámú csapatot vezette.)
