A kiadvány az idei év I. negyedévének fontosabb eseményeit ismerteti, és látványos képösszeállítást közöl 2016 emlékezetes pillanatairól.
Az ESA Bulletin 169. számának címlapja, rajta Thomas Pesquet francia űrhajós képével. (Kép: ESA)
Az ESA Bulletin szerkesztői ígéretükhöz híven kezdik behozni korábbi lemaradásukat, nemrég jelent meg a sorozat 169., 2017. I. negyedévére keltezett kötete. A színvonal és a kivitel szokásos módon kifogástalan, legfeljebb az időszerűséggel akadnak gondjaink, hiszen a kötet egy része 2016-ról számol be, vagyis – legalább az elektronikus változat – akár fél évvel ezelőtt is megjelenhetett volna. Ettől függetlenül, a kiadvány jó szívvel ajánlható mindenkinek, akit akár csak kicsit is érdekel az űrkutatás. A Bulletin ezúttal is négy nagyobb cikket tartalmaz, amelyeket két „aktuális” összeállítás követ.
Soha nem veszít időszerűségéből az első, A magán űripar lehetőségei az űrtevékenységben című írás. A cikkből többek közt kiderül, hogy a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén már több mint 90 ország kutatói juthattak hozzá a kísérletezés lehetőségéhez. Statisztikák szerint az ISS-re költött minden egyes euró 1,8 euró bevételt generál az európai gazdaság számára. (Ha az ISS-t tudományos kutatást végző laboratóriumnak tekintjük, akkor ez az arány nem rossz, jóllehet az űrtevékenység egészére, az üzleti alapon működő, sokkal jövedelmezőbb területeket is beleszámítva lényegesen jobb arányokat szoktak idézni, bár a számítás módja elég bizonytalan és megfoghatatlan. – B.E.) Ennek kapcsán megemlíti, hogy a nemzetközi partnerekkel együtt már fontolgatják az ISS működésének jelenleg 2024-ig garantált kiterjesztését 2028-ig. Áttekinti, milyen új lehetőségeket kínál az ESA az ipar számára, hogy minél közvetlenül kapcsolódhassanak be a cégek az űrtevékenységbe, a súlytalansági kutatásokba. A cikk hivatkozik a 2016 őszén Londonban tartott Space for Inspiration konferenciára. Bár maga az írás inkább az általánosságok szintjén mozog, két kiegészítés rávilágít arra, milyen lehetőségekre gondol a szerző és munkatársai. Az egyik szerint a súlytalanságban és a földi, ágynyugalomban végzett kiegészítő kísérletek számos területen segítik a hétköznapi gyógyítást, itt a Földön. A másik példa szintén egészségügyi, eszerint az ISS-en két évtizede folyó plazmafizikai alapkutatások eredményei már több földi alkalmazásra találtak, például a hideg plazmák eredményesen bevethetők az antibiotikumoknak ellenálló szuperkórokozók ellen.
A második nagy cikk szintén hosszú ideig aktuális marad még, ismerve az Orion űrhajó fejlesztése gyorsnak igazán nem mondható tempóját. Az Európa belépőjegye a távoli világűr felé című cikk az amerikai Orion űrhajóhoz adott európai hozzájárulást mutatja be, nevezetesen azt, hogy a korábbi ATV teherűrhajók koncepciója alapján Európa fejleszti az Orionhoz a szervizmodult (European Service Module, ESM). Az Orion első próbarepülését, amikor már az ESM-mel együtt használják az új űrhajót, 2018-ra tervezik (a 2014-es repülés során csak az Orion kabin, ESM nélkül járt az űrben). Az ESM-et az Európa különböző államaiban és az USA-ban készülő egységekből 2017 végén az Airbus brémai telephelyén építik egybe, majd 2018 elején szállítják át Floridába, a Kennedy Űrközpontba. Az ESM-nek köszönhetően következő lépésként az Orion 64 000 km-rel távolabbra juthat a Holdnál, majd 11 km/s sebességgel ér vissza a Földhöz. A cikkhez tartozó idővonal szerint ez a repülés 2019-re várható, amikor az új amerikai hordozórakétával, a Space Launch Systemmel (SLS) is az űrbe küldik az Oriont (természetesen az ESM-mel együtt). Az első emberes űrrepülés 2021-re várható, amikor az űrhajósok nyolc nap alatt megkerülik a Holdat. Az ESM elkészítésében német irányítással tíz ESA-tagállam vesz részt.
Az Orion űrhajó a hozzá kapcsolt európai szervizmodullal. A napelemtáblák fesztávolsága 19 méter, a 13,6 tonnás szervizmodul 5 méter átmérőjű és 4 méter magas. 8,6 tonna üzemanyaga a főhajtóművön kívül 32 kisebb fúvókát működtet. (Kép: ESA / D. Ducros)
Az Orion űrhajó európai szervizmoduljának (ESM) tesztpéldányát a NASA Plum Brook Központjában (Sandusky, Ohio) vizsgálják. (Kép: ESA / J. Harrod)
Nehéz helyzetben lehetett a LISA Pathfinderről szóló cikk szerzője, hiszen a cikk írásakor még bizonyára tartott a küldetés, azóta viszont egyértelműen véget ért. Az eredményekről azonban még nem tudott részletesen beszámolni, így a szonda és pályájának leírása után a közreműködő kutatócsoportok bemutatására szorítkozik. A cikk ismertetése helyett inkább a portálunkon korábban megjelent írásokra utalunk.
A LISA Pathfinder lelke a két egymással azonos, egymástól 38 cm távolságban elhelyezett, 46 milliméter élhosszúságú, egyenként 2 kg tömegű platina–arany ötvözetből készült kocka, amelyek tökéletesen pontos tehetetlenségi pályán mozogtak. A szonda működéséről és a mérésekről korábbi cikkeinkben olvashatnak. (Kép: ESA / ATG medialab)
A negyedik nagy cikk viszont nem veszített aktualitásából, ez az Ariane–6 hordozórakéta számára fejlesztett, többször újra indítható Vinci hajtómű teszteléséről szól. Az Ariane–6 fejlesztésében mint önkéntes programban az ESA 12 tagországa vesz részt. A 70 méter magas rakéta első startját 2020-ra tervezik, az Ariane–6 a konfigurációjától függően (2 vagy 4 szilárd hajtóanyagú gyorsítófokozat) 6, illetve 11 tonna hasznos terhet tud geostacionárius átmeneti pályára emelni.
A Német Űrügynökség (DLR) telephelye Lampoldshausen közelében, ahol az Ariane–6 rakéta hajtóműveit tesztelik. (Kép: DLR)
Az Ariane–6 Vinci hajtóművét tesztelik a DLR lampoldshauseni telephelyén. (Kép: DLR)
A 84 oldalas kiadvány második fele a 2016 képekben című összeállítással folytatódik. A képek látványosak, de aktualitásról itt már aligha beszélhetünk, inkább történeti érdekességről. Végül a szokásos diagram, illetve rövid leírások formájában áttekintést kap az olvasó az ESA futó, illetve előkészületben lévő programjairól, küldetéseiről. Sajnos a 2017. februári, vagyis fél évvel ezelőtti állapotnak megfelelően. Az összeállítás 18 tudományos programot tartalmaz, a Hubble-űrtávcsőtől a 2028-ban indítandó Athenáig. A 16 földmegfigyelő programmal portálunkon gyakran foglalkozunk, akárcsak a távközlési vagy a technológiai (Proba sorozat) űreszközökkel, az emberes űrrepülések eseményeivel és a hordozórakéták fejlesztésével.
Két kép az ESA Bulletin „2016 legemlékezetesebb képei” összeállításából. A Szojuz-TMA–19 2016. június 18-án szállt le, ezzel az űrhajóval tért vissza féléves küldetése végén Tim Pease brit ESA-űrhajós az ISS-ről… (Kép: ESA / Stephane Corvaja, 2016)
…az Ariane–5 pedig 2016. november 17-én a Galileo-rendszer négy műholdját állította pályára (Kép: ESA / Stephane Corvaja, 2016)
Végül emlékeztetünk arra, hogy az ESA Bulletint néhány éve elsősorban elektronikusan terjesztik. Ha valaki nyomtatott formában szeretne hozzájutni a Bulletinhez, annak ezt külön meg kell rendelnie a Spacebooks Online oldalon. A kiadvány változatlanul ingyenes, az online és a nyomtatott változat egyaránt. Az ESA tagországaiban, így Magyarországon is a postaköltséget is az ESA állja (a nem ESA-tagállamokban a megrendelőknek csak a terjesztés költségét kell megfizetniük). Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Összevont ESA Bulletin
Megjelent az ESA Bulletin 164. száma
Megjelent az ESA Bulletin 163. száma
Megjelent az ESA Bulletin legújabb száma
Űripari megoldások technológiai transzfer lehetőségei Magyarországon
Űrtechnológiák a hétköznapokban
Háromszázan az inkubátorban
Európai vállalkozások és a világűr
Elkészültek az Orion első európai alkatrészei
Az Orion első űrrepülése képekben
Orion: először az űrben!
Csúszhat az Orion az európaiak miatt?
Európaiak az Orionban
Az utolsó parancs a LISA Pathfindernek
A LISA Pathfinder új feladata
Jól teljesít a LISA Pathfinder
Úton a LISA Pathfinder
Folyik az Ariane–6 fejlesztése
Új európai nehézrakéta és más…
A Vinci hajtómű újdonsága – ami a hírekből kimaradt
ESA Bulletin, 169. szám (2017. I. negyedév, online olvasható és pdf-ben letölthető)
Az ESA ismertetése a Bulletin legújabb számáról
Az ESA Bulletin korábbi számai
Az ESA kiadványok terjesztésével foglalkozó Spacebooks Online oldal
Space for Inspiration konferencia (2016)
Az Orion európai szervizmodulja
LISA Pathfinder (ESA)
Olyan, mintha CubeSatok lennének, de a kockákba csak a kísérlet kerül, az energiát és az adatforgalmat a Nemzetközi Űrállomás biztosítja.
