Űrkutatás, űrtevékenység - űrvilág.hu asztronautikai hírportál
     
 

Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13 (1. rész)

Az Apollo holdprogram, Minden jó, ha a vége jó... - 2005.04.10 19:04.

Armstrongék és Conradék diadala után a kissé lelassult holdprogram újabb állomásához érkezett. A NASA számára ez az út azonban nem kívánt szenzációt hozott. Egy hiba miatt kis híján odaveszett a legénység.

Nem lévén már siettető körülmény az amerikaiak számára, az újabb holdrepülés idejét 1970 áprilisára tűzték ki, öt hónappal Conradék útját követően (kezdetben a program üteme két hónaponkénti startot írt elő). A két korábbi repülés immár bebizonyította a leszállás kivitelezhetőségét, sőt azt is, hogy a leszállási technika „pontossága” lehetővé teszi a geológiailag értékes lelőhelyek megközelítését is.


Így aztán az Apollo-11 történelmi és az Apollo-12 repüléstechnikai útja után elkövetkezhetett az első igazi geológiai felfedezőút. A célpont is ehhez méltó volt: egy hatalmas romkráter, a Fra Mauro dimbes-dombos vidékére fájt a geológusok foga.

A csábító feladatot a NASA egyik legtapasztaltabb űrhajó parancsnoka, Jim Lovell és két újonc, Fred Haise – holdkomp pilóta – és Ken Mattingly – parancsnoki modul pilóta – kapta. Ők hárman alkották 1969 nyarán Armstrongék tartalék csapatát is, ezért a leszállás szimulátoros gyakorlásában a legtapasztaltabbnak számítottak. Talán ezért is esett rájuk a választás, mivel a kialakult szisztéma szerint nem ők következtek volna. Történt ugyanis, hogy a legénység kijelölésében soha nem látott viharok támadtak. A kialakult rendszer szerint az Apollo-10 tartalékai következtek volna, élükön Gordo Cooperrel, az egyetlen még aktív Mercury űrhajóssal. A legénység-jelölésekért felelős Alan Shepard azonban egyfolytában azon dolgozott, hogy betegségét leküzdve újra „repülőképes” státuszba kerülhessen. Ez az Apollo-13 legénységi jelölésének idejére valósult meg és Shepard azonnal az első vonalba furakodott, azonnal repülni akart a Holdra, akár még Cooper megfúrása árán is. Cooper erre „felkapta a vizet”, beolvasott Shepardnak és a NASA-nak és dérrel-dúrral távozott az űrhajós testületből. Deke Slayton ki is jelölte Shepardot az Apollo-13 parancsnokának, de a felsőbb vezetés ekkor közbeszólt és nem engedte, hogy a „tapasztalatlan” űrveterán és a mellé rendelt újoncok ilyen kevés gyakorlással repüljenek. A furcsa helyzetben Lovellék látszottak a legjobb kompromisszumnak…

Érdekes módon a leszállóhely alig 200 kilométerre volt az Apollo-12 bázisától, de az ottanitól merőben eltérő geológiai formációk vártak a felfedezésre. A legénység átérezte a kihívást és a lehetőséget, olyannyira, hogy teljesen belebolondultak a geológia tudományába a terepgyakorlatok során. A hosszabbra nyúlt felkészülési idő is segített, hogy az űrhajósok széles körűen képzett geológusokká válhassanak. A Hold tudományos megismerésének igénye olyan mértékű volt, hogy az űrhajósok is ezt választották a repülés mottójául: a jelvényben az űrhajósok nevei helyett az Ex Luna Scientia (Tudás a Holdról) jelmondatot jelenítették meg.

Dancsó Béla

 

Kapcsolódó cikkek:
Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13 (2. rész)

Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13 (3. rész)

Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13
(4. – befejező - rész)

Megosztás:MegosztomMegosztomMegosztom

 
 
   

Az Apollo holdprogram
Hajszálpontos leszállás: 35 éve repült az Apollo-12 (2., befejező rész) - 2004.11.15.
Az utasai által Yankee Clippernek keresztelt parancsnoki űrhajó és Intrepid hívójelet kapott holdkomp 1969. november 14-én vett rajtot Cape Kennedyről, hogy Apollo-12 néven másodszor jusson el ember a Holdra.
Tovább a cikkhez

Hajszálpontos leszállás: 35 éve repült az Apollo-12 (2., befejező rész)

Archívum

 
 RSS
Hírlevél megrendelése
Keresés az űrvilág.hu-n
Vendégkönyv
Linkek
Rejtvényjátékunk
Fórumaink
Bejelentkezés
Regisztráció
Kijelentkezés
GYORSKERESŐ:
LIKE / TETSZIK:
TÁMOGATÓINK:
 
CSILLAGÁSZAT:
TÁRHELYSZOLGÁLTATÓ:
Domain
PARTNEREINK:
 
 
MÉDIAPARTNEREINK:
 
 
Tanár, oktató, fordító, tolmács, képzés, tanfolyam
 
Hirlapom
Hírfal
Hírek
Add to Google