Természetesen nem az űrfelvételek felbontása javult meg ilyen mértékben, a műholdas adatokon alapuló, innovatív eljárást a Michigani Egyetem kutató fejlesztették ki.
A mikroműanyagok, vagyis az 5 mm-nél kisebb műanyagdarabok az óceánokba jutó műanyagszemétből a Nap sugárzása és a tenger hullámzása hatására alakulnak ki. A tengeri élővilágra gyakorolt káros hatásaik közismertek. A műanyagokat az óceáni áramlások sok száz, esetenként több ezer kilométerre is elsodorhatják keletkezési helyüktől, ezért nehéz a követésük, mint ahogy az óceánok megtisztítása is. Eddig a mikroműanyagokra vonatkozó egyik legfontosabb információforrást a vonóhálóval dolgozó halászhajók jelentették, amelyek a plankton fogására használt hálóikkal akaratlanul összegyűjtik a mikroműanyagokat is. (Egy 2018-as tanulmány szerint egyébként éppen a halászhálók alkotják a tengeri műanyaghulladék csaknem felét – a tanulmányban vizsgált területen 46%-át.)
Tengervízből kifogott műanyaghulladék. (Kép: NASA)
Az újonnan kidolgozott módszer a NASA Cyclone hurrikánfigyelő műholdrendszere (CYGNSS, Cyclone Global Navigation Satellite System) adatait használja. A Cyclone nyolc műholdból álló flotta, amelynek tagjai az óceánok fölött mérik a szélsebességet, elsősorban azzal a céllal, hogy a hurrikánok erősségéről adjanak információt. (Nevükben a „globális navigáció” nem azt jelenti, hogy a műholdak navigációs szolgáltatást nyújtanának, éppen ellenkezőleg, a GNSS jelek felhasználóiként végzik alapfeladatukat, amint az hivatkozott cikkünkben részletesen olvasható.) A CYGNSS műholdak radarjaikkal az óceánfelszín érdességét is mérik, amit nemcsak a szélsebesség befolyásol, hanem számos további tényező is, többek közt az óceán felszínén lebegő szemét.
A Michigani Egyetem kutatói ebből kiindulva fordítva gondolkodtak: olyan területeket kerestek, ahol az óceánfelszín érdessége kisebb volt a szélsebesség alapján várhatónál, amit feltételezésük szerint a mikroműanyagok okoznak. Ezután eredményeiket összehasonlították azokra a területekre vonatkozó mérésekkel, ahol ismert a műanyaghulladék jelenléte. Megállapították, hogy a mikroműanyagok jelenléte általában korrelál a simább, kevésbé hullámzó vízfelszínnel, bizonyítva, hogy a CYGNSS konstelláció mérései valóban felhasználhatók a műanyagszemét követésére.
Az Atlanti-óceán északi örvényléséből kifogott mikroműanyag-darabok – stílszerűen egy eldobható műanyag palackban. (Kép: NASA, Nicole Trenholm / Ocean Research Project)
A kutatást Chris Ruf, a Michigani Egyetem professzora és a CYGNSS vezető kutatója irányította, az eredmények az IEEE Transactions of Geoscience and Remote Sensing című folyóirat 2021. június 9-i számában jelentek meg.
A Michigani Egyetem kutatói új módszert fejlesztettek ki az óceáni mikroműanyagok műholdas mérések alapján történő követésére. (Forrás: YouTube, University of Michigan Engineering)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Látható-e a tengeri műanyagszemét az űrből?
Nyolc CYGNSS
Óceáni mikroműanyag-szennyezés követése az űrből (NASA)
Mesterséges intelligencia segítségével azonosítják a súlyosan szennyező forrásokat.
