A Földet jogosan nevezték el „vízbolygónak”, mivel a felszín nagy részét óceánok borítják. De az a 30 százalék, ami a bolygónk szárazföldi része, kiérdemelhetné a „tűzbolygó” nevet.
„Valami mindig ég valahol” – nyilatkozta Niels Andela, a NASA Goddard Űrközpontjának kutatója. Andela és munkatársai nemrégiben összeállították a globális tűzatlaszt – egy könnyen hozzáférhető adatbázist, amely a 2003 és 2016 között, a NASA Terra és Aqua műholdjai közepes felbontású képalkotó spektroradiométer (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer, MODIS) műszerei által megfigyelt 13,3 millió tűz dinamikáját mutatja be. Minden tűz esetén az atlasz részletes információkat tartalmaz az egyes esetek kezdetéről és végéről, terjedési irányukról, mozgásuk sebességéről és annak változásairól, és így tovább.
„A globális tűzatlaszban lévő átfogó és részletes adatok elemzésével elkezdhetjük olyan árnyalt kérdések megválaszolását, mint például hogy a tűz hogyan reagál a szélre vagy az esőzések évenkénti változékonyságára” – mondta Douglas Morton, Goddard Űrközpont Bioszféra Tudományos Laboratóriumának vezetője. „Ismerünk ehhez hasonló tényezőket, amelyek befolyásolják a tűz viselkedését, és az atlasz segít ezeknek a hatásoknak a világosabb áttekintésében.”
Tüzek a szárazföldi életközösségekben mindenfelé előfordulnak. Dél-Amerikában és Ázsia egyenlítői vidékein a trópusi esőerdőkben az emberek kihasználják az aszályos időszakokat, hogy fákat égessenek és ezzel területeket tisztítsanak meg a gazdaságoknak és a legelőknek. Az oroszországi, kanadai, skandináviai és alaszkai tűlevelű erdőkben a tűz egyértelmű jele annak, hogy a nyári meleg és a villámlások megérkeztek. Tüzek még az Északi-sarkvidéken is pusztítanak, ahol a gyér növényzet, fű és néhány cserje mellett kevés éghető anyag található a természetben.
A világ legnagyobb és leggyorsabban terjedő tűzvészei a tűzatlasz szerint többnyire Ausztráliában, Afrikában és Közép-Ázsiában, ritkán lakott füves pusztákon fordulnak elő. A legnagyobb tüzet 2007-ben Ausztrália északi részének távoli területén figyelték meg. A villámcsapások egymástól elkülönített helyszíneken indítottak tüzeket, amelyek közül a legnagyobb önálló tűz összesen 40 026 négyzetkilométert emésztett fel. Ez közel azonos méretű Svájc területével. Ennek következtében a keletkezett tűzkár 40-szer nagyobb, mint az atlaszban levő legnagyobb európai tűzé, 20-szor nagyobb, mint a legnagyobb észak-amerikai tűzé, és négyszer nagyobb, mint a legnagyobb afrikai tűzé – jegyezte meg Andela.
Tüzek Ausztrália Északi területén, 2007-ben. Az itt látható hamis színezésű képek sorozata a tűz előrehaladását mutatja, ahogyan azt a Terra műhold fedélzetéről a MODIS műszer megfigyelte 72 nap alatt, augusztus 20. és október 22. között. A képeket infravörös és látható fény kombinációjából készítették (MODIS sávok: 7-2-1), hogy könnyebben meg lehessen különböztetni az égett területeket és az élő növényzetet. Az égett területek barna színűek, az élő növényzet zöld, a víz halványkék. (Animált képek: NASA EO / Lauren Dauphin / NASA EOSDIS/LANCE and GIBS/Worldview)
Észak-Amerikában és Európában szétaprózottabb erdős és füves területek találhatók, amelyek sűrűn lakottak Ausztrália szavannáihoz képest, ezáltal kevésbé valószínű egy hasonlóan nagy tűzvész kialakulása. A tűzoltók a világ számos részén a legtöbb tüzet sikeresen megállítják. De Ausztrália ezen részén a tüzek gyakran hosszú ideig természetes módon éghetnek.
Az évtizedek alatt gyűjtött műholdas adatok alapján világossá vált, hogy az El Niño és a La Niña ciklusok kulcsszerepet játszanak a tűz globális előfordulásának és elterjedésének mechanizmusában. Például Andela elmagyarázta, hogy a La Niña 2007-ben Ausztrália északi részén alapozta meg a hatalmas tűzvészt azáltal, hogy extra esőt hozott, amely fokozta a fák és a gyepek növekedését. Ezt meleg, száraz idő követte, amely kiszárította az extra növényzetet, ami gyakorlatilag tüzifává vált.
A tűzméreteket bemutató térképen látható, hogy az Afrikában, Kazahsztán és Oroszország nyugati részén található füves, sztyeppés területek, valamint Észak-Amerika és Szibéria örökzöld erdeiben keletkező tüzek a legjelentősebbek. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / NASA EOSDIS/LANCE and GIBS/Worldview / N. Andela et al. 2019)
Az atlaszban feljegyzett leghosszabb ideig tartó tüzek Észak-Ausztrália szavanna uralta részein fordultak elő. A tíz leghosszabb ausztrál tűz átlagosan 102 napig tartott. Összehasonlítva: Ázsiában a tíz leghosszabb tűz átlagosan 78 napig, Afrikában és Észak-Amerikában 76 napig, Európában pedig mindössze 41 napig tartott.
A tűzatlasz interaktív verziója itt tekinthető meg. Az egyes kontinensek tíz legnagyobb, leggyorsabb és leghosszabb ideig tartó tüzének listáját pedig ezen a linken lehet elérni. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tűznyomok az űrből
Pusztító erdőtüzek
Tűztérkép az űrből
Új globális tűzatlasz műholdas MODIS adatokból (NASA EO)
A jelképes gesztussal azt ismerték el, milyen jelentős a műholdas megfigyelések szerepe az éghajlatváltozás, azon belül a jégtakaró változásainak követésében.
