Ismét két exobolygóval gyarapodott a Naprendszerünkön túli ismert bolygók száma.
A Naprendszerünkön túli ismert bolygórendszerek száma az elmúlt években igencsak megugrott, egyre több ún. exobolygót fedeznek fel a kutatók különböző technikákkal. Az egyik legkézenfekvőbb módszer, hogy megfigyeljük egy csillag fényességváltozását, amelyet egy kozmikus kísérő átvonulása okoz a csillag korongja előtt.
Eredetileg a gravitációs mikrolencse-hatás szisztematikus keresésére jött létre az OGLE (Optical Gravitational Microlensing Experiment) program, amelyet később exobolygó keresésre is elkezdtek használni. A program során rendszeresen mérik egy nagyobb égterületen található csillagok fényességváltozásait, olyan csekély változásokra vadászva, amelyet egy elvonuló csillagkísérő, egy bolygó, barna törpe vagy egy halvány csillag okozhat.
Az „ávonulás-gyanús” csillagok esetében csekély mértékű periodikus fényességváltozást észleltek a kutatók. Egy Jupiter méretű bolygó átvonulása a Nap előtt mindössze 1%-nyi fényességcsökkenést okozna a csillag fényében. Pusztán a fényességváltozásból azonban nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen kísérő felelős a fényesség csökkentéséért és milyen paraméterekkel rendelkezik. Így a gyanús csillagokat egy másik módszerrel is megvizsgálták: megmérték radiális (látóirányú) sebességváltozásukat. Ha ugyanis egy csillag körül égi kísérő kering, annak gravitációs hatása megmutatkozik a csillag sebességváltozásaiban, periodikusan „rángatja” ugyanis a csillagot. Ebből meghatározható a kísérő tömegének alsó határa, valamint a központi égitesttől való távolsága is.
Az átvonulás és a radiális sebességmérés módszerek kölcsönösen kiegészítik egymást. A fotometrikus megfigyelésekből ugyanis megállapítható a pontos tömeg, a pályája sugara, sőt az égi kísérő sűrűsége is.
Európai csillagászok csoportja 2004. márciusában vizsgált meg alaposan az OGLE programból 41 „átvonulás-gyanús” csillagot az egyik chilei VLT (Very Large Telescope, Nagyon Nagy Távcső) távcsővel. A 8.2 méteres tükörátmérőjű Kueyen teleszkópra szerelt spektrográf segítségével 50 m/s pontossággal sikerült megmérniük a csillagok radiális sebességét. A gyanús csillagok nagy részéről kiderült, hogy halvány kísérővel rendelkező kettőscsillagok, ám az OGLE–TR–113 és OGLE–TR–132 jelű csillagok kísérője Jupiter tömegű óriásbolygónak tűnik.
A felfedezett objektumok mind az exobolygók egy új csoportjának tagja: a nagyon forró Jupiterek közé tartoznak. Keringési periódusuk ugyanis csupán 1.4 és 1.6 nap, s eddig még soha nem találtak 2.5 napnál rövidebb periódusú bolygót. Ezeket a pokoli világokat rendkívüli hőmérséklet uralja, felszínük rendkívül forró, mintegy 1800°C lehet. Bár eddig csupán két ismert bolygóról tudtuk, hogy pályájának síkja egybeesik látóirányunkkal, így látjuk átvonulni a bolygót a csillagkorong előtt – az átvonulások vizsgálata új távlatokat nyit a Naprendszeren kívüli bolygók kutatásában, hiszen légkörük összetétele is megállapítható, s belső fizikájukra is következtethetünk.
A fentiekhez hasonló esemény 2004. június 8-án Naprendszerünkben is bekövetkezik. A Vénusz bolygó vonul majd át a Nap korongja előtt – ez olyan esemény, amelyre legutóbb 1882. december 6-án került sor.
Forrás: ESO
Kapcsolódó linkek:
Az OGLE program keretében az elmúlt négy év során a déli égbolt két területét, a Tejútrendszer középpontjának egy részét, valamint a Carina csillagképet vizsgálták meg. 155.000 csillagból 137 volt „átvonulás-gyanús”. Ezzel a két újonnan felfedezett exobolygóval megháromszorozódott az OGLE programmal felfedezett Naprendszeren kívüli bolygók száma.
Az OGLE program honlapja
A Vénusz-átvonulásról magyarul (ELTE)
A Vénusz-átvonulásról magyarul (MCSE)
Az ESO honlapja a Vénusz-átvonulásról
Csillagászok régi álma vált valóra: sikerült lefényképezni egy aktív galaxis közepében lévő fekete lyuk közvetlen környezetét. A felvétel a tőlünk mintegy 50 millió fényévre található NGC 1068-as jelű spirálgalaxisról készült.
