Miért kellett Kínának űrhajóst küldenie a világűrbe? Kik karolták fel a programot? Miért most? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ összeállításunk.
A külföldi szakértők alapvetően egyetértenek abban, hogy a kínai űrhajósprogramnak egyelőre leginkább presztizs okai vannak, bár a dolog gazdasági jelentősége sem elhanyagolható. Egyrészről, egy sikeres emberes program erősítheti a kereskedelmi műholdak tulajdonosainak bizalmát, s így Kína nagyobb eséllyel folytathatja a konkurenciaharcot az amerikai, európai és orosz hordozórakéta fejleszőkkel. Hosszútávon az emberes űrprogram komoly motorja lehet a csúcstechnikai iparnak, különösen, ha az alkatrészek egy részét nem kutatóintézetek készítik, hanem ipari beszállítóktól rendelik. Bár a kínaiak az űrkorszak hajnalán komoly versenytársnak számítottak (ötödik országként indítottak önerőből műholdat), hátrányuk az amerikaiakhoz és a szovjetekhez képest folyamatosan nőtt. Komoly lendületet űrprogramjuk akkor kapott, amikor a Szovjetunió összeomlott, és az orosz űrtevékenység hirtelen politikai és gazdasági támogatás nélkül maradt. A dolog 1994-re olyan szintre jutott, hogy az oroszok sokkal több űrtechnikai berendezést és know-how-t akartak eladni Kínának, mint amennyit a Kínaiak meg kívántak venni. Csiang Cö Min adott zöld utat a személyezetes űrprogramnak 1992-ben, bár az ötlet eredetileg Teng Sziao Pingtől származott. Teng még a hetvenes évek végén indíttatott el egy űrprogramot, melynek eredményeként Kína a nyolcvanas évek végén vált volna képessé arra, hogy önerőből űrhajóst küldjön a világűrbe. Bár az a program akkor megfeneklett, egy sor szakembert nevelt ki, és egy sor eredménye lett, - melyek ma végre úgy tűnik, hogy hasznosulnak. Miután Teng távozott a politikából Csiang – szerencsére – úgy vette át az ügyeket, hogy az űrtevékenységet fontosságának megfelelő módon kezelte. S bár az eredeti űrhajósprogramot a nyolcvanas években – pénzügyi okokból – leállították, a kilencvenes évek elejére komoly gazdasági növekedést mutató Kínában végre lehetővé vált, hogy – immár Csiang – újraindítsa azt a programot, melyet anno még Teng álmodott meg. Miután a technológia azóta sokat fejlődött, az egész program megújult és egy teljes új rakéta- és űrhajó-típust álmodtak meg a kínai szakemberek. Azt, hogy ez Csiang-nak mennyire fontos volt, jól mutatja, hogy – állítólag – ő lett az űrhajó keresztapja (Sencsou – Isteni hajó, lásd a jobb oldali képen az űrhajó nevét kínai írásmóddal), sőt, hogy a Sencsou-3 startján 2001-ben személyesen is résztvett. Csiang Cö Min a Sencsou-3 startja után Mint elemzők jelzik, amennyiben a Sencsou-5 repülése sikeres lesz, akkor az tovább erősítheti Csiang Cö Min szerepét, aki bár – 77 éves kora miatt – az aktív politizálástól már távol van, ám a színfalak mögül még mindíg igyekszik érdekeit érvényesíteni. Jogi közlemény: A fenti cikk tartalma részben, vagy egészben, ingyenesen és szabadon felhasználható, amennyiben az utánközlést végző személy, szerkesztőség, illetve kiadó az anyagban forrásként egyértelműen megnevezi honlapunkat. Szíves megértésüket köszönjük! Kapcsolódó cikkek:
Ennek módja:“Forrás”, illetve “további részletek”:
“ŰRVILÁG hírportál”, vagy “www.urvilag.hu”, esetleg “urvilag.hu”
ŰRTÖRTÉNELEM: Föld körüli pályán Kína első űrhajósa!
ISMERJE MEG a „nulladik” kínai űrhajóst!
ISMERJE MEG a kínai űrhajót!
Rakétatörténeti könyveket lapozva vagy az Internetet böngészve könnyen összetalálkozunk Van Hu (kínai pinyin átírással: Wan Hu) nevével. Gyakran úgy említik őt, mint az első kínai „űrhajóst”. De ki is az a Van Hu?
