1986. január 19. A Space Shuttle két elvárást hordozott magában a program indulásakor: az újrafelhasználhatóságot és a kereskedelmi hasznosítást. Ez utóbbi csak kezdetben ment, aztán hamvába holt.
A NASA úgy tervezte, hogy az űrjárás adófizetőkre rótt terhét úgy is megpróbálja csökkenteni, hogy az új űrhajóval részt vesz a távközlési műholdak bizniszében, főként mint az ezeket olcsón feljuttató eszköz gazdája. Az űrhivatal ebbéli tevékenységét óriási várakozások előzték meg. Kezdetben úgy is tűnt, hogy az ötlet működik. Ebből a hőskorból mesél nekünk Robert J. Cenker, az STS-61-C rakományspecialistája egy történetet, milyen is volt, amikor a shuttle állított pályára egy kereskedelmi műholdat.
Az STS-61-C repülés idején, 1986-ban a SATCOM volt a valaha volt legnagyobb teljesítményű kommunikációs műhold. Három kilowattos teljesítménye akkoriban hatalmas volt, igaz ma már ez kicsinek számítana. És ez volt rám bízva. Az RCA-nál már előtte is két éve dolgoztam rajta, ugyanis ez volt az első olyan műhold, amelynek én lehettem a projektvezetője, ezért technikailag is én voltam érte a felelős.
Mikor pályára állítottuk a szerkezetet az űrrepülőgépről, a mennyezeten feküdtem éppen, távcsővel bámulva kifelé. Igencsak szürreális volt az egész, csak feküdtem ott vagy 15-20 percig, amíg bele nem veszett a sötétségbe. Néztem, ahogy az omni antenna kinyílik, és emlékszem a szavakra, ahogy rádión jelentettem. az omni kinyílt. Egy öt tonnás cucc lebegett odakinn az űrben, lassan pörögve. Az egész olybá tűnt nekem, mintha lassított felvételt néznék.
Arra is emlékszem, hogy előre figyelmeztettek rá, hogy lesz valamilyen hanghatás, amikor a műhold elválik az űrsiklótól. Mások mesélték, hogy amikor korábban ilyen pályára állítás történt, a fedélzeten mindenki megrémült a hangoktól, főleg mivel az űrben általában csönd van. Úgy értem, hogy a ventilátorok zaját lehet hallani, de az ember alkalmazkodik a csendhez. De amikor egy műholdat indítunk, a rögzítéseket oldó ki robbanótöltetek belehasítanak a csendbe. A shuttle egy tiszta fémből álló szerkezet, így aztán a hang végigdübörög az egészen. Mivel a mi repülésünkkor már fel voltunk készítve erre is az előző tapasztalatok alapján, igazán nem lepett meg, amikor megtörtént.
(Fotó: NASA)
Dancsó Béla
Kapcsolódó cikkek:
Space Shuttle: végső visszaszámlálás
1984. február 7. Bruce McCandless kipróbálta az MMU-t, a világ pedig megkapta a holdraszállás képei mellett legtöbbet publikált NASA fotót.
