Az Apollo-11 leszállásával egy nyúlfarknyi korszak is lezárult, amely 1961. május 25-től tartott ma délig.
A „moon, man, decade” időszak egy álom beteljesedésének időszaka volt, és az álom beteljesült. Emlékezzünk vissza erre az időszakra. A Time Magazine helyszíni tudósítója egyben el is búcsúzik, a közvetíteni valók elfogytak, a dekád véget ért. Good bye. Vagy inkább see you soon.
„Hiszem, hogy nemzetünknek kell elérnie a célt, mielőtt ez az évtized véget ér, embert juttatunk a Holdra és biztonságosan vissza is hozzuk onnan.” – John F. Kennedy, 1961. május 25.
„Úgy döntöttünk a Holdra szállunk. Úgy döntöttünk a Holdra szállunk ebben az évtizedben és más dolgokat is megteszünk, nem azért mert ezek könnyűek lennének, sőt pont azért, mert ezek nehezek. Ez a célkitűzés lesz képességeink igazi próbája és mércéje, ez az a kihívás, amit el kell fogadnunk és ez az, amit nem odázhatunk el, ez az amiben mindenképpen szándékunkban áll győzni, sőt más dolgokban is.” – John F. Kennedy, 1962. szeptember 12.
„Megtanultam, hogy a >>lehetetlen<< szót csak nagyon óvatosan használjam.” – Dr. Wernher von Braun
„Ez a legnagyszerűbb érzés a világon. Éppen lefelé nézek és úgy tűnik éppen Kalifornia partjaihoz érünk.” – Ed White, 1965. június 3.
„Irányítás, összekapcsolódtunk!” – Neil Armstrong, 1966. március 16.
„Jézus Krisztus. Hogy akarunk eljutni a Holdra, ha még pár épület között sem tudunk rádiókapcsolatot létesíteni?” – Gus Grissom, 1967. január 27.
„Oh, Istenem. Nézzétek ezt a látványt... A Föld kel fel éppen. Wow, ez gyönyörű.” – Bill Anders, 1968. december 24.
„Go, baby, go!” – Walter Cronkite, 1969. július 16.
„A Sasnak szárnyai vannak.” – Neil Armstrong, 1969. július 20.
„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.” – Neil Armstrong, 1969. július 20.
„Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” – Neil Armstong, 1969. július 21.
„Varázslatos sivárság.” – Buzz Aldrin, 1969. július 21.
„Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát a Holdon. Békével érkeztünk az egész emberiség nevében.” – 1969. július 21.
„Adios, amigo.” – Buzz Aldrin, 1969. július 21.
„Szólj odabenn, hogy nyithatják a LRL (Lunar Receiving Laboratory) ajtajait, Charlie.” – Neil Armstrong, 1969. július 22.
„…a felszín alatt ezrek és ezrek vannak még, nos nekik csak annyit szeretnék mondani: Nagyon szépen köszönöm.” – Michael Collins, 1969. július 24.
„Hello Hornet. Itt Apollo-11. Tisztán és érthetően hallunk titeket.” – Neil Armstrong, 1969. július 24.
„Splashdown.” – Van E. Spradley, Hornet anyahajó kommunikációs tiszt, 1969. július 24.
Tizenhét mondat, benne egy egész nemzet évtizednyi erőfeszítése az elhatározástól a csúcsponton át a végkifejletig. És mögötte milliónyi mondat, százezrek erőfeszítése, százmilliók adódollárjai. És a dicsőség. No és a jóllakott sikerérzet. Igen, megcsináltuk. Vajon mi állhat az utunkba ezután? Azt hiszem semmi. Köszönjük, Apollo-11.
Béla Dancsó
Ezzel befejeződött nagy vállalkozásunk, az Apollo-11 negyven évvel ezelőtti útjának „élő közvetítése”. Köszönet Dancsó Bélának, aki hol a Time Magazine, hol a korabeli hazai lapok munkatársainak bőrébe bújt, s képzeletbeli, de a megtörtént eseményeket hűen követő tudósításokat küldött nekünk. Reméljük, olvasóink is élvezték, s később is visszalátogatnak – akár az Apollo-11 történelmi küldetését újra átélni, akár más érdekes űrkutatási híreket olvasni. Az évfordulóval kapcsolatos minden cikkünk összegyűjtve a Holdraszállás 40 rovatunkban továbbra is elérhető marad.
Kapcsolódó cikkek:
Holdra szállunk!
Az Apollo-11 csobbant. A holdutazást ezennel sikeresnek nyilváníthatjuk. Nagyon sikeresnek. Nagyon-nagyon sikeresnek.
