Néhány évvel ezelőtt a Planetary Society egy szimpóziumot szervezett „A negatív SETI-eredmények jelentősége” címmel. Mivel azóta sem változott semmi, az itt tett megállapítások azóta is érvényesek (vagy pedig azóta sem azok).
A szimpózium egyik jellemző álláspontja szerint csak türelem kérdése a dolog: Seth Shostak például azt jelentette ki, hogy húsz éven; Dan Werthimer azt, hogy 50-100; Kent Cullers pedig azt, hogy 100–200 éven belül létre fog jönni a kapcsolat. Az ilyen állításokkal persze nem érdemes hosszasabban foglalkozni. Mivel ugyanis senki sem tudja, hogy hány idegen civilizáció létezik (illetve létezik-e egyáltalán), ezért arra sem tudunk válaszolni, hogy még mennyit kell várnunk a megtalálásukra. Úgyhogy egy ilyen kijelentés legfeljebb arra alkalmas, hogy lejárassa a SETI-t mint tudományt.
A másik, látszólag komolyabban vehető vélekedés az volt, hogy még nagyon az elején járunk a keresésnek, tehát nem is csoda, ha nincsenek eredmények. Frank Drake például azt mondta, hogy először is nagy számú csillagot kellene megvizsgálnunk; Guillermo Lemarchand (Buenos Aires) pedig azt, hogy jelenleg csupán a potenciális célpontok ezertrilliomod részét vizsgáltuk meg.
Amivel mint érvvel viszont az a probléma, hogy ha nem bukkanunk rá az idegen értelmes élet nyomaira tíz, száz vagy tízezer év múlva, akkor még mindig hivatkozhatunk ugyanerre. Ha pedig már az összes csillagot átvizsgáltuk a Tejútrendszerben, akkor még mindig hivatkozhatunk arra, hogy de az infravörös vagy az ultraibolya tartomány vagy valami más még hátra van, és így tovább. Vagyis bármennyi idő teljen is el, mindig mondhatjuk azt, hogy még nem telt el elég, és innentől fogva az egész érvelés értelmetlen.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy emberöltőn belül felfedezzük őket?
Összefoglaló a Szimpóziumról