Grönland és Norvégia között, az Atlanti-óceán és az Északi-Jeges-tenger határvidékén szinte mindig borult az ég, felhők takarják a felszínt. A kis Jan Mayen-szigetet ezért ritkán láthatjuk az űrből; a mostani felvétel ezért ritkaság.
A kis, Norvégiához tartozó sziget Grönlandhoz közelebb van, mint Európához; létrejöttét ugyanannak az óceánközepi hátságnak és a kapcsolódó vulkanizmusnak köszönheti, mint amelynek a délebbre fekvő Izland is. A felhőket most is csak megborzoló sziget két, markánsan elkülönülő része az északkeleti, hóval fedett, több mint 2000 méter magas rétegvulkán, a Beerenberg, és az abból délnyugatra kinyúló, hosszú félsziget.
Bár Norvégiához tartozik, neve holland, és történetében még mi magyarok, pontosabban egy osztrák-magyar expedíció is fontos szerepet játszottunk. Bár korábbi felfedezésének számos legendája van, a szigetet először elsőként a névadó holland Jan Mayen fedezte fel 1614-ben. A hollandok elsősorban bálnavadász-kolóniaként használtak, 1616-38 között nyári lakossága kb. 200 fő volt, lényegesen több, mint ma, és a kolónia magja át is telelt. A szigetnek ez a virágkora a legkeresettebb bálnafajok visszaszorulásával hamar véget ért, Európa szinte el is felejtette. Az 1872/73-as Nemzetközi Poláris Év során ugyanaz az osztrák-magyar expedíció telelt itt, amely később a Spitzbergáktól keletre fekvő, ma Oroszországhoz tartozó Ferenc-József-földet is felfedezte (bár utóbbit emiatt többen osztrák-magyar gyarmatként említik, nem vált azzá, mert az expedíciót nem a Monarchia állama finanszírozta). A második világháborúban harci cselekmények nem zajlottak a szigeten, de a „meteorológiai háborúnak”, az európai időjárás-előrejelzések szempontjából fontos területen telepített német észlelőállomások és az azokra vadászó szövetséges rádiófelderítők közti bújócskának fontos támaszpontja volt. 1959 óta a GPS előtti rádiónavigációs rendszer, a LORAN egy állomása működik itt. A felhős és viharos időjárás miatt a repülőkapcsolat a norvégiai Bodö-vel csak többnyire rendszeres; az évi 8 katonai járat nem mindig tud leszállni a sziget földes-kavicsos kifutópályáján. Állandó lakossága igen kicsi: talán 10-20 főre tehető. Jelentősége ma a norvég-dán halászati zónák kiterjedése szempontjából fontos.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét június 14-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)
Nyaranta ismét sok honfitársunk keresi fel Bulgária fekete-tengeri partvidékét. A gyönyörű táj az űrből sem megvetendő látvány.
