Az Agena kudarca után új célpont tűnt fel a láthatáron: egy másik Gemini űrhajó. A szükség arra vitte a NASA-t, hogy némi plusz kockázatot felvállalva két, ember vezette űrhajó között jöjjön létre a találkozó.
Az idő jóvátehetetlenül haladt és hiába szedték szét a pórul járt Agena egy testvérét a mérnökök, a rakéta pusztulását okozó hibának nem jöttek a nyomára. Azonban azt a kockázatot sem lehetett vállalni, hogy egy emberekkel a fedélzetén levő űrhajó egy ilyen „robbanásveszélyes” jószággal kerüljön testközelbe. A NASA nem vállalhatta a kockázatot, hogy valaki meghal odafenn, pusztán azért, mert nem voltak elég alaposak. De a kéthónapos indításköz nemsokára elhozta az újabb űrhajó startjának időpontját. A Gemini-7 egyszerű, magányos feladatra indult a tervek szerint, két hetet kellett a világűrben töltenie a fedélzetén felküldött két űrhajósnak, bizonyítandó, hogy az emberi szervezet kibírja az űrbéli körülményeket egy holdutazás tervezett időtartama alatt (és nem mellékesen elhódítandó az időtartamrekordot a szovjetektől). Persze a feladat embert próbáló mivoltára mi sem jellemzőbb, mint a kabin mérete. Az űrhajósok csak kétüléses sportkocsinak (akkoriban a Chevrolet Corvette volt „a” sportkocsi Amerikában) titulálták. Nos valóban, pontosan annyi volt a hely, mint egy Corvette-ben: se felállni, se kinyújtózkodni nem volt lehetőség. Evés, alvás, öltözés, munka, minden egy ülésben ücsörögve, mindezt két hétig…
A soron következő Gemini küldetés azonban meglódította az egyik mérnök fantáziáját. Adva volt egy amerikai űreszköz, amely meglehetősen passzív módon keringett az űrben (a mérnökök a kétheti időtartam miatt semmiféle bonyolult manővert, vagy űrsétát nem terveztek a személyzet számára), csak fel kellett tenni a kérdést: miért ne lehetne egy másik Gemini a céltárgy az Agena helyett? Az űrrandevúvel végre egy igazi elsőséget söpörhettek be az amerikaiak, akik eladdig csak a szovjetek teljesítményei mögött kullogtak. A lehetőség rávette őket a kockázat felvállalására. A NASA hivatalosan is bejelentette, hogy két Gemini űrhajó fog találkozni fenn az űrben. A többletkockázatot az jelentette, hogy ha valami baj történt volna a randevú során, akkor egyszerre négy űrhajós élete került volna veszélybe a másik változat kettőjével szemben.
Frank Borman parancsnok és Jim Lovell másodpilóta tehát annak tudatában indulhatott az űrbe 1965. december 4-én, hogy a leszálláskor ők lesznek a leghosszabb űrben töltött idő rekorderei és egyben a világ első űrrandevújának részvevői. A Gemini-7 rendben el is startolt Cape Kennedyről, így történhetett meg, hogy a 7-es számú űrhajó megelőzte a 6-ost. A Gemini-7 startjának pillanatában óriási feladat zuhant a NASA nyakába. Amellett, hogy az űrben repülő űrhajót a repülésirányítás és a földi kiszolgáló csapatok figyelemmel kísérték, a startokat előkészítő brigádnak mindössze kilenc napja volt az új űrhajó repülésre való felkészítésére. A NASA-nak mindössze egyetlen indítóállása – a 19-es – volt a Gemini-Titan II rendszer felbocsátására, ezért a Gemini-7 indítása után 45 perccel már megkezdték az új start előkészítését. Máskor több hetet is igénybe vett egy űrhajó indítása, ám a megfeszített munka nyomán már 8 nap múlva készet jelentettek a szakemberek. A Gemini-6 indulásra kész volt!
A startot december 12-re tűzték ki. A visszaszámlálás rendben lefutott a nulláig, azonban ekkor semmi sem történt, az űrhajó egy centit sem mozdult, a 0 pillanatában ott rekedt az indítóállványon. Mindenki a robbanásra, katasztrófára várt, a meglepett, vagy inkább bátor parancsnok viszont nem húzta meg a katapultülések indítókarját. A nyakbehúzós pillanatok lassan elillantak, de a csalódás megmaradt. A randevú ezúttal is elmaradni látszott. Ezesetben viszont legalább a hiba megismerhető volt. A rossz hajtóművet még aznap este darabokra szedték és egy véletlenül benne maradt porvédő sapkát találtak, amely elzárta az üzemanyag áramlásának útját. Hamarjában eltávolítva a kis alkatrészt elhárult az akadály egy újabb indítás elől és felderengett a remény, hogy mégis lesz start. Az új dátum december 15-re lett kijelölve.
Eközben a Gemini-7-nek még hat napja volt hátra a rekorddöntésből. Űrhajósai elé összesen 20 kísérlet elvégzését tűzték ki célul. Ezek főként orvosi, pszichológiai kísérletek voltak, hiszen az ember szervezetének és mentális állapotának felmérése volt a cél. Újdonság volt az is, hogy az űrhajósok levetkőzhettek, kényelmesebbé téve az utazást. Persze ez sem volt ilyen sima ügy. A tervek szerint először Lovell vehette le a szkafanderét, hogy a könnyű – fehér – kezeslábasban kényelmesebben mozogjon, vagy akár aludjon. Hamarosan Borman is szeretett volna megválni a modern kori páncéljától, de a szigorú NASA verdikt – „Egyszerre csak egy űrhajós lehet szkafander nélkül!” – ezt nem engedte. Bormanra egyre jobban ránehezedett a fizikai és pszichikai „ellenhatás” (melege volt a merev, vastag, szellőzetlen ruhában, ráadásul „igazságtalan módon” a társának nem kellett ilyen nehézségekkel küzdenie). Az irányítás mentőövként kitalálta, hogy cseréljenek, de azt az űrhajósok utasították el, hogy „majd a randevú után”. Ám a randevú késett. Az orvosok pedig azt látták az űrhajósok testére erősített szenzorok jelzései alapján, hogy Lovell sokkal jobb fizikai állapotban van, mint parancsnoka. Chris Kraft, az irányítás főnöke ezért szívósan George Mueller, a NASA űrrepülésekért felelős elnökhelyettese nyakára járt, hogy a vezetés engedélyezze mindkét űrhajósnak a szkafander levetését. De Mueller hajthatatlan volt. Több nap harc után Kraft cérnája elszakadt és főnöke fejéhez vágta: - Nincs magában semmi szánalom! Végül ez az emberi érv hatott és Mueller – miután megkérdezett egy másik repülőorvost és pár embert az irányításból – egyszerűen engedélyezte Bormannek is a „szerelvénykönnyítést”, mintha mi sem történt volna korábban.
A 20 kitűzött feladatból 18-at sikerrel teljesített a maratoni repülés legénysége. Köztük a legérdekesebbnek számító földfényképezést is, több száz remek orbitális felvétellel gazdagítva az űrgalériát. (Közülük az Andok hegységről és Szomáliáról készülteket láthatjuk alább.) Eközben odalenn is elérkezett a pillanat a Gemini-6 megismételt startjához.
Folytatjuk!
Kapcsolódó cikkek:
Űrrandevú: 40 éve repült a Gemini-6 és a Gemini-7 (1. rész)
Űrrandevú: 40 éve repült a Gemini-6 és a Gemini-7 (3. rész)
Csak a véletlenen múlott, hogy a Gemini soron következő repülésére tervezett új művelet látványosabbra sikerült, mint azt eredetileg bárki is gondolta volna. A NASA 1965 decemberében újabb hatalmas lépést tett a Hold felé.
